Kitartunk és próbáljuk a köz hangját megragadni

2012 december 31. | Szerző: Cafeblog |

Tíz kérdés – tíz válasz. Akik válaszolnak: Chat Géza és Che Tamás, az Enter blog szerzői.

– Ha a magyar közéletről van szó, az embernek mostanában az az érzése, hogy befogni a fülét és becsukni a szemét. A blogotok tanulsága szerint ti (meg még persze nagyon sokan) mégis kitartotok. Ez valamiféle perverzió vagy történjék bármi is, azért mégiscsak illik képben lenni?
Személy szerint úgy gondolom, hogy a saját és az utánunk jövő generációknak (mindketten húszas éveink közepén járunk) alapvető problémája, hogy soha sem volt meg az, amivel, vagy ami ellenében definiálhatta volna magát. Most, több, mint húsz évvel a rendszerváltás után azonban annyi minden halmozódott fel és kezd kibukni, hogy nem lehet tovább húzni, hogy mindenki megnyilatkozzon, aki teheti. (Che Tamás)
Kitartunk és próbáljuk a köz hangját megragadni. Semmilyen szinten sem egy leányálom az aktuálpolitika vívmányairól kiadott újdonságokat olvasni, de a tisztánlátás végett, bizony ott kell lenni, ha nem is frontvonalban, de valahol a leghátsó sor előtt kettővel. Nem célunk agyvérzésig belefolyni a dolgokba, ahogy a világot sem akarjuk megváltani, bár ez utóbbi nem is áll olyan távol elképzeléseinktől. (Chat Géza)

– Szerintetek érdekli egyáltalán még az átlagembert az, ami itt a közéletben van vagy ez már csak megszokás?
Bár sokan még mindig bizonyos ideológiák szűrőjén át szemlélik a világot, úgy gondolom, jelenleg egyre kevesebben engedhetik meg maguknak azt, hogy ne foglalkozzanak a közélettel. (Che Tamás)
Érdekli. Vagy a már említett elmebetegség szintjén, hogy másról sem tud beszélni a sarki bisztróban, vagy az új nemzedék „szégyellem, de azért letagadom” hozzáállásával. Egyik sem jó megközelítés, de nem lehet mindenkihez egyesével odamenni, hogy márpedig ez nem így van kisbarátom, menjél gondolkodjál legalább egy szemhunyásnyit. Ezért dolgozunk ketten a komolyabb hangvételű posztokon, hogy minél szélesebb legyen a betekintés az adott témára. Én meg eléggé befolyásolható vagyok, arra barátkozom, amerről a szél fúj. (Chat Géza)
– Mi a jó pl. abban, ha az ember az X-Faktor nézésével tölti az idejét? Egyszer valaki erre azt mondta, ő bevallja őszintén, azért mégiscsak szeret dagonyázni a mocsokban, de ettől még kívülállónak érzi magát.
Bár én nem írok ebben, vagy hasonló témában, de azért a lemezeladási statisztikákat ismerem – márpedig 2012-ben jó pár hétig előkelő helyen szerepeltek a tehetségkutatókból katapultáltak felvételei. Azon túl, hogy erről megvan a magam nem túl hízelgő véleménye, ebből is látható, hogy mekkora befolyással van az emberek életére az a borzalom, ami esetenként a televízióból ömlik. Egy ilyen helyzetben pedig szerintem van létjogosultsága annak, hogy a témában olyan ironikus, könnyedebb hangvételű cikkek is szülessenek, mint amilyeneket mondjuk az Enter jegyez.(Che Tamás)
Mi a jó? Semmi. Na jó, ez azért nem teljesen igaz. Szerintem komoly felüdüléssel szolgálhat egy-egy ilyen műsor, mert kiváló vitaalapot képezhet bármikor, de anélkül, hogy családok hullanának szét. Nem kell idegeskedni rajta, csak nézni, bambulni bele a csoda-dobozba. Ha már lehet nevetni mások hülyeségén, akkor miért ne tegyük? Ez az ő feladatuk, hogy szórakoztató termékeket állítsanak elő a fogyasztóknak. Vannak, akik megveszik és szeretik, akik megveszik és meg is vetik egyben, és akik teljes mértékben szánalomnak tartják az egész magyar kereskedelmi televíziózást. Ha úgy van, akkor megnézem az adott agybomlasztó műsort, de csak emiatt nem fogom átszervezni egyik napomat sem. (Chat Géza)

– Volt a témában posztotok is, de dióhéjban mi a véleményetek a most zajló egyetemista tüntetésekről?
Szerintem a kormány ezúttal jóval nagyobb darázsfészekbe nyúlt, mint számította, méghozzá azért, mert szerintem olyan prekoncepciókkal láttak neki egy sokezer embert érintő átalakításnak, hogy például a diákság tudatlan hülyegyerekek tömege, vagy hogy a társadalom majd ezt is zokszó nélkül benyeli, mint annyi más korábbi intézkedésüket, melyekért jobb sorsú országokban már rég rommá tüntették volna az összes közteret. No, és a diákok pont azért csinálják jól, mert tételesen cáfolnak rá ezekre az előítéletekre. Giró-Szász múlt szerdai –egyébként semmitmondó- bejelentésétől szerintem azt várta a kormányoldal, hogy majd szépen lecsendesíti a tömegeket, aztán ha karácsonyig nem is történik semmi, kit érdekel, mert karácsonykor úgysem tüntet senki. Nem jött be, mert szép dolog az ígérgetés, de azért addig mégis folytatódik a tüntetés – így a hallgatók -, amíg valami írásos tervezetet nem láthatnak. Ez a hozzáállás szerintem meglepte a minisztériumot, ezért jelentették már be másnap, hogy mégsem lesz kolbászból a kerítés. (Che Tamás)

– Ti melyik tábort erősítitek? Akiknek már annyira elege van, hogy mennének világgá, vagy bármi is van, kitartotok az itthoni élet mellett?
Szerintem teljesen természetes, ha az ember eltölt egy kis időt külföldön élete különböző szakaszaiban, és nem gondolnám, hogy ez egy ilyen sarkalatos döntés volna: megyek, vagy maradok. Ha úgy adódna, mennék, de hosszútávra egész biztos hazajönnék. (Che Tamás)
Én egy kicsit azért itthon is ellébecolnék, de ha bejön a piros hetes a roulette gépen, akkor sanszos, hogy dobbantanék. De ennek oka, még véletlenül sem a jelenlegi pesszimista hangulat. (Chat Géza)
– Láttam, hogy az indexes, comment:com-os Sixx is a rajongótok, pedig még friss a blogotok. Kell ennél nagyobb elismerés?
A pontosság kedvéért, Sixx nem az Enter oldalát szereti imádja, hanem Chat Géza fiktív személyét, ami pedig oly egyszerű okoknak köszönhető, mint személyes ismeretség, és hogyvolt-os bedolgozás. Csupa nárcisztikus indíttatásból raktam ki a saját Facebook fanpage-em oldaldobozát és még véletlenül sem az Enter-ét, mert nem csak ezt az egy felületet akarom reklámozni álnevem alatt, hanem a spoileren és a hogyvolton megjelenő írásaimat is. A kérdésre válaszolva, elismerésből sosem elég, de majd ha a Főszerkesztők Fóruma kezet csókol nekünk, vagy ha más nagy blog mogulok tőlünk idéznek, akkor talán joggal érezhetjük úgy, hogy egy picit hátradőlhetünk, megpihenhetünk, és bonthatjuk a kölyökpezsgőt. (Chat Géza)

– Mit gondoltok az Index.hu-ról? Csak azért kérdezem, mert úgy látom, az a fajta fiatalos, szabadszájú stílus rátok is hatással volt. Egyesek szerint leszállóágban vannak, egyre több alapember megy máshová.
Szeretem, imádom. Mondjuk, csak a Napirajzot olvasom el, de nálam már ez is munkának minősül. (Chat Géza)

– Aki közéleti témában, ilyen stílusban ír, annál könnyen előfordul, hogy jól elküldik a fenébe. Vannak már nektek is ilyesfajta rajongóitok?
Volt már, aki azt nehezményezte, hogy milyen alapon bújunk álnevek mögé. Én erre két dolgot tudnék mondani, egyrészt, hogy „Isten hozott az interneten!”, másrészt hogy a „Google a barátod”. Mindkettőnk személyazonossága viszonylag gyorsan kideríthető egy gyors keresés vagy néhány kattintás árán, ha valakinek annyira fontosak az anyakönyvi információk (hozzáteszem, ezt egyfajta utolsó támadási lehetőségnek tartom azok számára, akik képtelen lennének érdemben érvelni). Azt is megkaptam már, hogy milyen alapon merészel ez a féreg –ti. Én – visszaélni Cseh Tamás nevével. Erről szó sincs, a felmenőim Cseh és Tamás vezetéknévvel rendelkeztek, innen a nicknév. Amúgy sem állna szándékomban gyalázni Cseh Tamást, szeretem a munkásságát. A nagyanyámat Cseh Irénnek hívták, így mintha a Levél nővéremnek lemez egyenesen neki szólna (persze nem, csak viccelek). Másrészről viszont hol voltak ezek a hangok akkor, mikor Cseh Tamás halálakor Orbán azt találta mondani, hogy a „legjobb katonájuk” távozott. Nos, ha valami nem volt Cseh Tamás (politikai hovatartozástól függetlenül), akkor az a pártkatona, és egy ember halálát önző kampánycélokra fordítani több, mint visszataszító. (Che Tamás)
Már a Mandineren is szétszedték egy cikkünket. A maga fura módján, az is vicces volt. De alapjaiban nem rendelkezünk kolosszális olvasótáborral, hogy még utálóink is akadjanak. Sajnos. Pedig bőszen visszaszólogatnánk. (Chat Géza)
– Kedvenc blogok?
Sanyiabagoly, Tékasztorik, Stefánia ez utóbbi csak a szörnyülködés miatt. (Chat Géza)
Minekvan (Che Tamás)

– Ki lenne az, akit első körben távolítanátok el a magyar közéletből?
Ó, a bőség zavara. Frankó Roni és Lovász Laci duót, úgy ahogy van az mr2-s „Egész úton hazafelé” című műsorukkal együtt. Az mindig felnyomja a cukrom. (Chat Géza)
Az eltávolítani, az egy csúnya szó, mintha rosszat kívánnánk valakinek. De ha arra kellene példát mondani, hogy kitől vennénk jó néven, ha szép csendesen visszavonulna, és sosem mutatkozna többé nyilvánosan, akkor a Bayer Zsoltot mondanám. Nem csak azért, mert amúgy nem értek egyet sem a véleményével, sem a tevékenységével, hanem mert Bayer egy zseniálisan induló írói karriert hajított ki a kukába a politikai szervilizmus kedvéért, és ma már képtelen vagyok úgy olvasni például a Tündértemetőt, hogy ne jutna eszembe közbe a habzó szájú, fröcsögő publicista képe. (Che Tamás)