Magyarországon élek, Spanyolországról álmodozom

2013 április 16. | Szerző: Cafeblog |

Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Jusztin Ági, a Spanyol Online blog szerzője.

Az újlatin nyelvek reneszánszukat élik. Könnyebbnek tartják ezeket, mint a németet vagy az oroszt, dallamosak, fülbemászóak, szexik. Te miért választottad a spanyolt?
Talán kissé meglepődsz, ha azt mondom: a spanyolra egy mexikói szappanoperának köszönhetően esett a választásom. Tizenhárom éves kamasz szívem teljesen bezsongott, ha meghallottam a Marimar főcímzenéjét a TV-ben, a szövevényes szerelmi história pedig napról napra a képernyő elé szegezett. Az volt egyébként az utolsó szappanopera, amit néztem, de nagyon örülök neki, hogy ekkora hatással volt rám, hiszen a hivatásomat ennek köszönhetem. A gimnáziumban második nyelvként már csak a spanyol jöhetett szóba, ami csak nevében volt második számomra, onnantól kezdve ugyanis, hogy kijöttem az első spanyolóráról, soha többé nem érdekelt az angol, mint első nyelv. Épp pár hete írtam meg egyébként ezt egy bejegyzésben.

Miért a blogolást választottad arra, hogy nyelvet taníts? Tanítasz máshol, máshogyan is?
Igen, tanítok. Valójában a blogolás jött a tanítás mellé, és nem fordítva. Honlapom, a spanyolonline.hu online spanyol magánórákra szakosodott, és mivel itthon vagyok a kilenc hónapos kisfiammal és sok a kismama vagy időszűkében lévő vállalkozó hallgatóm, egyre inkább látom azt a növekvő igényt, hogy az érdeklődők otthon, tanár nélkül is hatékonyan gyakorolni szeretnék a spanyolt. Erre válaszként született meg e-könyv sorozatom, a kínálatot havonta bővítem. A blogon pedig igyekszem annak is érdekes cikkekkel szolgálni, aki nem spanyolt tanul, hanem más nyelvet, vagy érdeklődik a mediterrán kultúrák és életérzés iránt.

Sokan vallják: az internet adta lehetőségeket kihasználva akármelyik nyelv elsajátítható otthon, önállóan. Te az egyéni vagy a csoportos nyelvtanulás híve vagy?
Abszolút az egyéni nyelvtanulás híve vagyok, már csak azért is, mert saját bőrömön tapasztaltam, milyen egy tizenöt fős gimnáziumi csoportban ülni, ahol azért nem haladsz, mert a leglassabbhoz igazodik a tempó, vagy milyen ugyanez egy nyelviskolai csoportban, ahol akármilyen penge mindenki, csupán négy leckét vehettek át, mert a tanmenet szerint annyi a megengedett. Egyéni felkészüléssel gyakorlatilag megfelezheted például a nyelvvizsgáig szükséges utat, pláne, ha még utazással sem kell foglalkoznod, mert otthonról tanulsz.

Magyarországon még mindig „papírt” kérnek, nem használható nyelvtudást. Mit javasolsz a nyelvtanulóknak: akarjanak mindenáron nyelvvizsgát szerezni, vagy „elég”, ha beszélik a nyelvet?
Attól függ, mi a céljuk. Még mindig sokan vannak, akik csak diplomához szeretnének nyelvvizsgát. Erre a célra megfelel a papír is, akár már másnap elfelejthetnek mindent, amit tanultak. Ha viszont külföldi munka, nyaralás vagy itthoni multis környezet a cél, jobb, ha nem a papírra koncentrálunk, mert úgyis „élesben” kell bizonyítani, legyen az éttermi szituáció vagy idegen nyelvű állásinterjú.

Spanyolország vagy Mexikó? És a kikerülhetetlen kérdés egy spanyolostól: Real vagy Barca?
Spanyolországban többször megfordultam, mondhatom, nem volt egy olyan szeglete sem, ahová ne vágynék vissza. Életem álma –már azóta az ominózus szappanopera óta – mégis Mexikó. Nem vagyok a strandon sütkérezés nagy szerelmese, ami engem érdekel, az a rengeteg azték és maja romváros és a csodás tájak, vagyis: menni, menni felfedezni mindent! Fociban egyáltalán nem vagyok jártas, ez a kérdés nálam inkább így hangzik: Iker Casillas vagy Piqué?

A blogodat azoknak is érdemes látogatni, akik nem tanulnak spanyolul, hiszen írsz ételekről, kultúráról, a mindennapi történésekről is. Mi az, ami legjobban megfog spanyol kultúrából? Mi az, amit a két nép tanulhatna egymástól?
Nagyon tetszik a spanyol kultúrában, hogy akármelyik falut is fedezi fel az ember, megvan a maga kis ünnepe, amikor napokig vásár, zene, tánc a főtéren… A másik, hogy tudnak az emberek egy kávé mellett órákig beszélgetni, náluk a beszélgetés a kultúra része. Azt hiszem, nekünk, magyaroknak is lehetne tanulni a mérhetetlen életszeretetből, ami belőlük árad. Hogy az sem baj, ha szemét a főnök, vagy hogy épp elfogyott a pénz, mert van kivel megbeszélni, és tudják, hogy úgyis lesz jobb. Nekem, mint alapvetően optimista beállítottságú embernek ez igazán szimpatikus hozzáállás.
A mediterrán étrendet is szívesen tanítanám itthon – a spanyolok rengeteg halat, gyümölcsöt, növényi olajat fogyasztanak, desszertre süti helyett is gyümölcsöt esznek a munkahelyi menzákon… Biztosan kevesebb lenne a szívbeteg, magas vérnyomással küzdő magyar. Persze, az éghajlat miatt szerencsésebb helyzetben vannak, mint mi, ha a mediterrán diéta alkotóelemeinek szemszögéből nézzük.

Melyik a kedvenc helyed Spanyolországban és miért?
Bár sokkal több helyet kéne látnom ahhoz, hogy igazságosan tudjak válaszolni – északon például még egyáltalán nem voltam -, az eddig látottak alapján biztos, hogy Granada viszi a prímet. Gyönyörű szép ékszerdoboz, izgalmas arab piaccal, rengeteg klasszikus épülettel, flamenco-kocsmákkal, és a tetején a korona: az Alhambra, az arab palotaegyüttes, amit fél napig tart bejárni, de egy életre megmarad az emléke. Nem utolsó sorban: itt voltunk nászúton a férjemmel, talán emiatt is szerepel az első helyen. A top 3-ba még Toledo és Córdoba fért be nálam – úgy néz ki, kisváros-párti vagyok.

A spanyol emberek kicsit talán szétszórtak, mégis boldog emberek. Hogy működhet ilyen jól egy ország, ahol ilyen kaotikusak az állapotok? Mennyi köze van ehhez az éghajlatnak?
Az imént említett életszeretet tevékenységeik minden területén mutatkozik, így tudják könnyebben átvészelni a nehézségeket. Hozzá kell azonban tennem, hogy Spanyolországban jelenleg rengeteg a gond: a fiatalok 45%-a nem talál munkát, az idősebbek között is 25%-os a munkanélküliségi ráta, az általános elégedetlenség sokkal nagyobb, mint mondjuk tíz éve. Innen, Magyarországról szemlélve minden nyugati ország romantikusan idillinek tűnik, pedig belülről csöppet sincsenek könnyebb helyzetben, mint mi. A fiatalok kivándorlása ma már sajnos Spanyolországban is általános jelenség. Meggyőződésem viszont, hogy az ország hamarosan kilábal a válságból, hiszen a csodás városok, tengerpartok és a nagyszerű éghajlat turisták özönét hozza évről évre, ahol pedig turisták vannak, ott előbb vagy utóbb megindulnak a leállt beruházások és jön a fellendülés.

Láttad a nagysikerű spanyol filmet, a Torrente sorozatot? Egyszer azt hallottam egy ott élőtől, hogy a spanyolok kicsit tényleg ilyen debilek.
Be kell valljam, nem láttam, mert nem igazán passzol az ízlésemhez. Hogy a spanyolok debilek-e vagy sem… Én abban hiszek, hogy egyik népre, népcsoportra sem lehet általános jelzőket aggatni. Mindenki azt lát bele egy emberbe, egy népbe, amit bele akar látni, de ez nem feltétlenül az adott népet, sokkal inkább a szemlélőt jellemzi. Nem hiszek a sztereotípiákban és kategorikusan elutasítok minden skatulyát, akár rólunk, akár más népekről van szó. Még mielőtt a moziból ítélkezünk, inkább utazzunk ki, és döntsük el magunk, tényleg kicsit debilek-e a spanyolok, és gondoljunk arra, mit mondana a magyarokról egy spanyol az Üvegtigris után.

Magyarország vagy Spanyolország?
Magyarország az az ország, amit nap mint nap választok, hogy itt éljem az életemet, a nehézségek ellenére is. Spanyolország pedig az az ország, amiről nap mint nap álmodozom, hogy hamarosan visszatérek a férjemmel, visszük a bébit, csodásakat kirándulunk, kivonulunk a playa-ra, lefotózzuk az összes híres szobrot, kiülünk egy teraszra meginni egy horchata-t, élvezzük, hogy még fél tízkor is világos van…egy hét után pedig jövünk haza, Magyarországra.