Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Dr. Illés Blanka, a Se Veled blog szerzője.
– A posztjaid minőségéből is látszik, hogy szakember vagy. Mit csinálsz pontosan?
Családjogi ügyvéd vagyok, első sorban válóperekkel foglalkozom. Az utóbbi öt évben kiemelt területe az irodámnak a nemzetközi családjog, így a praxis egy jó része nemzetközi vonatkozású ügyekből áll.
– Előfordul, hogy a blogod miatt, privátban is fordulnak hozzád problémákkal?
Nem jellemző. Én azt hiszem, ebből a szempontból az ügyvéd nagyon hasonlít az orvosra, a legtöbben azzal keresnek meg, hogy egy korábbi ügyfelem ajánlott nekik. Mivel családjogi ügyekben az ügyvéd és az ügyfél szorosan együttműködik, ezért nekem is fontos, hogy adott ügyfelet ki ajánlotta be nekem – tehát ez egy kétoldalú kérdés, ahol fontos a kölcsönös bizalom, amit egy jó ajánlás mindkét oldalon megalapoz.
– Egyre többen mondják manapság, hogy nem divat házasodni. Te mit gondolsz a házasság intézményéről, mint olyanról?
Konzervatív vagyok ebben a kérdésben. Hiszek abban, hogy az ember páros létre teremtetett, és ennek a házasság intézménye megfelelő keretet ad. Téved, aki azt hiszi, hogy az élettársi kapcsolat kevesebb kötöttséggel jár – az egyik posztomban pont ezt elemezgettem. Manapság a fogyasztói társadalomban az “én megérdemlem” szemlélet a divat, ami nehezen összeegyeztethető egy házasság fenntartásához és egy gyermek felneveléséhez szükséges értékrenddel – hiszen mindkettő rengeteg alkalmazkodást és lemondást követel. Én viszont látom, hogy hosszú távon ez a szemléletmód megbosszulja magát, és aki nem képes alkalmazkodni, az egyedül marad.
– Egy válóperes ügyvéd van-e annyira pszichológus is, hogy ha úgy látja, megpróbálja lebeszélni a válásról a párt?
Én erre minden alkalommal kísérletet teszek. A több mint egy évtizedes tapasztalat, azt hiszem hitelt ad annak az észrevételemnek, hogy ha a házaspár azt a pénzt és energiát amit a válásba belerak, inkább párterápiába és a kapcsolat helyre állítására fordítaná, akkor sokkal kevesebb válás lenne. Illúziókba ringatja magát az, aki azt hiszi, hogy a problémáinak a többsége a válással megszűnik, és utána élhet boldogan. A válás nagyon megviseli a gyermekeket, rengeteg energiát fog felemészteni, hogy helyre álljon a lelki világuk. Emellett a feleket a gyermekeik nagyon hosszú időn keresztül összekötik, így a viták pont ugyan úgy fennmaradnak, mint együttélés idején. Anyagilag pedig mindenkit nagyon hátrányosan érint a válás, hiszen ugyanakkora bevételből a válás után két háztartást kell fenntartani. Nagyon kevés olyan esettel találkozom, ahol az életközösség megszakítása tényleg elengedhetetlen, és az egyetlen megoldás.
– Gyors szakmai kérdés: van-e még ún. békítő tárgyalás és ha igen, milyen eredményességgel működik.
Igen létezik, és magam még soha nem láttam, hogy eredményes lenne. Ennek ellenére van bíró, aki nem csak formalitásként tartja meg a békéltető tárgyalást, hanem valóban kísérletet tesz a felek kibékítésére, én ezt helyes gyakorlatnak tartom, és tudom, hogy előfordul, amikor sikerrel is járnak.
– Hogyan viselkedik egy átlag szülő, ha bejön a képbe a válás? Hogyan viselkedik az átlag gyerek?
A szülők kétségbe vannak esve, fel kell dolgozniuk a veszteséget, meg kell birkózniuk a haraggal vagy a bűntudattal – attól függően, hogy melyikük tett pontot a kapcsolat végére. A legtöbb gyermeken pedig nem látszik semmi az elején. Jó néhány hónap kell, amire látható tünetei vannak a szüleik között dúló háborúnak – többnyire borzasztóan elkezdenek ragaszkodni az egyikhez, mert félnek, hogy ha már az egyiket elveszítették, akkor nehogy a másik is eltűnjön. Nagyobb gyerekek pedig nyíltan szembe szállnak az elköltözött szülővel, többnyire nem akarnak hozzá menni kapcsolattartásra, még beszélni sem akarnak vele igazán.
– Mióta blogolsz? Mi motivál leginkább a posztolásban?
Hosszú évek óta fontosnak tartom a közvélemény formálását, nem csak a bloggal, hanem cikkekkel, konferenciákkal is. Magyarországon nincs kultúrája a válásnak, mindenki a saját szülei, barátai, kollégái válását tekinti mintának – rosszabb esetben pedig a hollywood-i filmeket. Pedig jobb lenne, ha egy kapcsolat megromlásakor nem az ügyvédhez vezetne a felek első útja, hogy hogyan lehetne lépéselőnybe kerülni, és jól kicsinálni a másikat. Sokkal inkább a pszichológusok felé kellene venni az irányt, megpróbálni megmenteni a kapcsolatot, és ha nem megy, akkor is legalább annyit nyernek a felek, hogy a párterápián megtanítják őket egymással kommunikálni, hogy a gyermekeik felnevelése érdekében képesek legyenek egy hatékony együttműködésre. El lehet úgy válni, hogy a gyermek nem veszíti el az egyik szülőt, és továbbra is számíthat mindkettőjük szeretetére és odafigyelésére.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Sajnos erre nincs időm, rengeteget dolgozom, a szabadidőmet pedig 100%-ig a családomra fordítom.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Amikor az egyik bírósági tárgyaláson a bíró a blogomban kifejtett elveket idézte. Borzasztó büszke vagyok arra, hogy a szakma figyelemmel kíséri ezt a blogot, mert a legtöbb posztomat komoly előkészület előzi meg. Amellett, hogy a véleményemet leírom, törekszem arra, hogy szakmailag is olyat tegyek le az asztalra, ami használható, hasznosítható.
Aki nem képes alkalmazkodni, egyedül marad
2012 november 5. | Szerző: Cafeblog
Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Dr. Illés Blanka, a Se Veled blog szerzője.
– A posztjaid minőségéből is látszik, hogy szakember vagy. Mit csinálsz pontosan?
Családjogi ügyvéd vagyok, első sorban válóperekkel foglalkozom. Az utóbbi öt évben kiemelt területe az irodámnak a nemzetközi családjog, így a praxis egy jó része nemzetközi vonatkozású ügyekből áll.
Nem jellemző. Én azt hiszem, ebből a szempontból az ügyvéd nagyon hasonlít az orvosra, a legtöbben azzal keresnek meg, hogy egy korábbi ügyfelem ajánlott nekik. Mivel családjogi ügyekben az ügyvéd és az ügyfél szorosan együttműködik, ezért nekem is fontos, hogy adott ügyfelet ki ajánlotta be nekem – tehát ez egy kétoldalú kérdés, ahol fontos a kölcsönös bizalom, amit egy jó ajánlás mindkét oldalon megalapoz.
– Egyre többen mondják manapság, hogy nem divat házasodni. Te mit gondolsz a házasság intézményéről, mint olyanról?
Konzervatív vagyok ebben a kérdésben. Hiszek abban, hogy az ember páros létre teremtetett, és ennek a házasság intézménye megfelelő keretet ad. Téved, aki azt hiszi, hogy az élettársi kapcsolat kevesebb kötöttséggel jár – az egyik posztomban pont ezt elemezgettem. Manapság a fogyasztói társadalomban az “én megérdemlem” szemlélet a divat, ami nehezen összeegyeztethető egy házasság fenntartásához és egy gyermek felneveléséhez szükséges értékrenddel – hiszen mindkettő rengeteg alkalmazkodást és lemondást követel. Én viszont látom, hogy hosszú távon ez a szemléletmód megbosszulja magát, és aki nem képes alkalmazkodni, az egyedül marad.
– Egy válóperes ügyvéd van-e annyira pszichológus is, hogy ha úgy látja, megpróbálja lebeszélni a válásról a párt?
Én erre minden alkalommal kísérletet teszek. A több mint egy évtizedes tapasztalat, azt hiszem hitelt ad annak az észrevételemnek, hogy ha a házaspár azt a pénzt és energiát amit a válásba belerak, inkább párterápiába és a kapcsolat helyre állítására fordítaná, akkor sokkal kevesebb válás lenne. Illúziókba ringatja magát az, aki azt hiszi, hogy a problémáinak a többsége a válással megszűnik, és utána élhet boldogan. A válás nagyon megviseli a gyermekeket, rengeteg energiát fog felemészteni, hogy helyre álljon a lelki világuk. Emellett a feleket a gyermekeik nagyon hosszú időn keresztül összekötik, így a viták pont ugyan úgy fennmaradnak, mint együttélés idején. Anyagilag pedig mindenkit nagyon hátrányosan érint a válás, hiszen ugyanakkora bevételből a válás után két háztartást kell fenntartani. Nagyon kevés olyan esettel találkozom, ahol az életközösség megszakítása tényleg elengedhetetlen, és az egyetlen megoldás.
– Gyors szakmai kérdés: van-e még ún. békítő tárgyalás és ha igen, milyen eredményességgel működik.
Igen létezik, és magam még soha nem láttam, hogy eredményes lenne. Ennek ellenére van bíró, aki nem csak formalitásként tartja meg a békéltető tárgyalást, hanem valóban kísérletet tesz a felek kibékítésére, én ezt helyes gyakorlatnak tartom, és tudom, hogy előfordul, amikor sikerrel is járnak.
– Hogyan viselkedik egy átlag szülő, ha bejön a képbe a válás? Hogyan viselkedik az átlag gyerek?
A szülők kétségbe vannak esve, fel kell dolgozniuk a veszteséget, meg kell birkózniuk a haraggal vagy a bűntudattal – attól függően, hogy melyikük tett pontot a kapcsolat végére. A legtöbb gyermeken pedig nem látszik semmi az elején. Jó néhány hónap kell, amire látható tünetei vannak a szüleik között dúló háborúnak – többnyire borzasztóan elkezdenek ragaszkodni az egyikhez, mert félnek, hogy ha már az egyiket elveszítették, akkor nehogy a másik is eltűnjön. Nagyobb gyerekek pedig nyíltan szembe szállnak az elköltözött szülővel, többnyire nem akarnak hozzá menni kapcsolattartásra, még beszélni sem akarnak vele igazán.
– Mióta blogolsz? Mi motivál leginkább a posztolásban?
Hosszú évek óta fontosnak tartom a közvélemény formálását, nem csak a bloggal, hanem cikkekkel, konferenciákkal is. Magyarországon nincs kultúrája a válásnak, mindenki a saját szülei, barátai, kollégái válását tekinti mintának – rosszabb esetben pedig a hollywood-i filmeket. Pedig jobb lenne, ha egy kapcsolat megromlásakor nem az ügyvédhez vezetne a felek első útja, hogy hogyan lehetne lépéselőnybe kerülni, és jól kicsinálni a másikat. Sokkal inkább a pszichológusok felé kellene venni az irányt, megpróbálni megmenteni a kapcsolatot, és ha nem megy, akkor is legalább annyit nyernek a felek, hogy a párterápián megtanítják őket egymással kommunikálni, hogy a gyermekeik felnevelése érdekében képesek legyenek egy hatékony együttműködésre. El lehet úgy válni, hogy a gyermek nem veszíti el az egyik szülőt, és továbbra is számíthat mindkettőjük szeretetére és odafigyelésére.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Sajnos erre nincs időm, rengeteget dolgozom, a szabadidőmet pedig 100%-ig a családomra fordítom.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Amikor az egyik bírósági tárgyaláson a bíró a blogomban kifejtett elveket idézte. Borzasztó büszke vagyok arra, hogy a szakma figyelemmel kíséri ezt a blogot, mert a legtöbb posztomat komoly előkészület előzi meg. Amellett, hogy a véleményemet leírom, törekszem arra, hogy szakmailag is olyat tegyek le az asztalra, ami használható, hasznosítható.
Oldal ajánlása emailben
X