Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Venczel Klaudia, a Saját Otthon Projekt blog szerzője.
– A blogod jelmondata: Egy álom – Az első saját otthon. Tényleg egy álom vagy azért ez változik az idő előrehaladtával?
Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy nem csak egy álom! Röpke egy éven belül sikerült lakhatóvá varázsolnunk és nagyon szeretjük az otthonunkat.
– Hogy halad a berendezése? A blogbejegyzéseid alapján úgy látszik, jól. Ötlet mindig van, de honnan jön ennyi?
Mindig fókuszálok egy megvalósítandó projektre, sokat gondolok rá például a buszon és általában egyszer csak összeáll a kép a fejemben.
– A férjed mit szól, amikor hazaér és a falon lóg a napközben elkészült monogramos falikép? A férfiak általában idegbajt kapnak az ilyesmitől.
Szerencsés vagyok, mert a férjem is nagyon kreatív és szeret alkotni. A nagyobb dolgokat én megálmodom, a férjem pedig megtervezi, hogy hogyan lehet megvalósítani. Végül közösen befejezzük az „unalmas” estéken vagy hétvégéken. Azt viselte nehezen, hogy nem tudtam sokáig dönteni a nappaliba és az étkezőbe tervezett lámpákról. Nem szerette már nézegetni a csonkról lógó villanykörtéket.
– Melyik ötletedre vagy a legbüszkébb?
A legbüszkébb a saját magunk készítette lámpákra vagyok: az olvasólámpára, az állólámpára és a nagy zöld salátalámpára. Nagyon jól sikerült szerintem még a raklapkanapénk, ami az erkélyünk dísze.
– Általában mennyi időt vesz igénybe, míg az ötlet kézzel fogható formát kap? Melyiket volt a legnehezebb elkészíteni?
Nagyon változó, mert vannak olyan ötleteim, amiket még az ötlet születésének napján muszáj elkészítenem. A következő csoportba tartoznak azok, amelyek pár napon belül testet öltenek. A legutolsó csoportba tartoznak az olyanok, amik fejben már legalább fél éve megvannak, de még nem jutottunk el a megvalósításához. Ilyen például a nappaliba tervezett 3D-s falikép, a gyerekszobai gardrób és az előszobaszekrény. Több olyan projektünk is volt, ami közben úgy éreztük, hogy még egyszer nem állnánk neki. Természetesen, amikor elkészültek, akkor már imádtuk. Egyedül a fényképtartó az, aminek szerintem semmi pénzért nem állnánk neki ismét.
– Mi lesz, ha már nem lesz egy milliméternyi hely sem a lakásban?
Ezt a kérdést már magamnak is feltettem párszor. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy pár dolog befejezését úgy halogatjuk. Általában azzal szoktam nyugtatgatni magam, hogy akkor kezdem elölről, mert addigra úgyis megunom a mostani állapotot. Ugyanakkor az egyik barátnőm már jelentkezett is, hogy akkor folytassuk az ő lakásukkal.
– Mióta blogolsz?
Tavaly szeptemberben költöztünk be a lakásunkba és már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy blogot kellene írnom. Megszállt az ihlet és úgy éreztem, hogy ezeket az ötleteket másokkal is meg szeretném osztani. Végül a bátorságot október 24-ére sikerült összeszednem hozzá és akkor írtam az első bejegyzésem.
– Mi motivál leginkább a posztolásban?
Minél többen megismerjék az általam készített dolgokat és kedvet kapjanak ők is a megvalósításukhoz.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Rengeteg külföldi és hazai lakberendezéssel kapcsolatos blogot olvasok napi rendszerességgel. Azokat szeretem igazán, amelyek egyediek, más oldalról közelítenek meg egy adott témát vagy azokat, amelyek saját kezük munkájának gyümölcseit osszák meg az emberekkel.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Nagyon jólesett, amikor a Caféblogtól megkerestetek, hogy tetszik nektek a blogom. Szeretem, hogy sokan fordulnak tanácsért hozzám bizonyos lakberendezési vagy dekor kérdésben.
Ha tele lesz a lakás, kezdem elölről
2012 november 12. | Szerző: Cafeblog
Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Venczel Klaudia, a Saját Otthon Projekt blog szerzője.
– A blogod jelmondata: Egy álom – Az első saját otthon. Tényleg egy álom vagy azért ez változik az idő előrehaladtával?
Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy nem csak egy álom! Röpke egy éven belül sikerült lakhatóvá varázsolnunk és nagyon szeretjük az otthonunkat.
Mindig fókuszálok egy megvalósítandó projektre, sokat gondolok rá például a buszon és általában egyszer csak összeáll a kép a fejemben.
– A férjed mit szól, amikor hazaér és a falon lóg a napközben elkészült monogramos falikép? A férfiak általában idegbajt kapnak az ilyesmitől.
Szerencsés vagyok, mert a férjem is nagyon kreatív és szeret alkotni. A nagyobb dolgokat én megálmodom, a férjem pedig megtervezi, hogy hogyan lehet megvalósítani. Végül közösen befejezzük az „unalmas” estéken vagy hétvégéken. Azt viselte nehezen, hogy nem tudtam sokáig dönteni a nappaliba és az étkezőbe tervezett lámpákról. Nem szerette már nézegetni a csonkról lógó villanykörtéket.
– Melyik ötletedre vagy a legbüszkébb?
A legbüszkébb a saját magunk készítette lámpákra vagyok: az olvasólámpára, az állólámpára és a nagy zöld salátalámpára. Nagyon jól sikerült szerintem még a raklapkanapénk, ami az erkélyünk dísze.
– Általában mennyi időt vesz igénybe, míg az ötlet kézzel fogható formát kap? Melyiket volt a legnehezebb elkészíteni?
Nagyon változó, mert vannak olyan ötleteim, amiket még az ötlet születésének napján muszáj elkészítenem. A következő csoportba tartoznak azok, amelyek pár napon belül testet öltenek. A legutolsó csoportba tartoznak az olyanok, amik fejben már legalább fél éve megvannak, de még nem jutottunk el a megvalósításához. Ilyen például a nappaliba tervezett 3D-s falikép, a gyerekszobai gardrób és az előszobaszekrény. Több olyan projektünk is volt, ami közben úgy éreztük, hogy még egyszer nem állnánk neki. Természetesen, amikor elkészültek, akkor már imádtuk. Egyedül a fényképtartó az, aminek szerintem semmi pénzért nem állnánk neki ismét.
– Mi lesz, ha már nem lesz egy milliméternyi hely sem a lakásban?
Ezt a kérdést már magamnak is feltettem párszor. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy pár dolog befejezését úgy halogatjuk. Általában azzal szoktam nyugtatgatni magam, hogy akkor kezdem elölről, mert addigra úgyis megunom a mostani állapotot. Ugyanakkor az egyik barátnőm már jelentkezett is, hogy akkor folytassuk az ő lakásukkal.
– Mióta blogolsz?
Tavaly szeptemberben költöztünk be a lakásunkba és már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy blogot kellene írnom. Megszállt az ihlet és úgy éreztem, hogy ezeket az ötleteket másokkal is meg szeretném osztani. Végül a bátorságot október 24-ére sikerült összeszednem hozzá és akkor írtam az első bejegyzésem.
– Mi motivál leginkább a posztolásban?
Minél többen megismerjék az általam készített dolgokat és kedvet kapjanak ők is a megvalósításukhoz.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Rengeteg külföldi és hazai lakberendezéssel kapcsolatos blogot olvasok napi rendszerességgel. Azokat szeretem igazán, amelyek egyediek, más oldalról közelítenek meg egy adott témát vagy azokat, amelyek saját kezük munkájának gyümölcseit osszák meg az emberekkel.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Nagyon jólesett, amikor a Caféblogtól megkerestetek, hogy tetszik nektek a blogom. Szeretem, hogy sokan fordulnak tanácsért hozzám bizonyos lakberendezési vagy dekor kérdésben.
Oldal ajánlása emailben
X