Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Schwerlihovszki Annamária, az AnyaSpórol blog szerzője.
– Mesélj magadról, hogyan telnek a mindennapjaid? Mivel foglalkozol, hol éltek?
Nő , anya, feleség. Ez vagyok én. Jelenleg itt élünk Dél-Németországban, férjem 4 éves szerződést kapott a cégétől. Én jelenleg háztartásbeli vagyok, ami naponta 4 óra szabad időt jelent, mert itt délben kell a gyerekekért menni az oviba. Fiam, Vendi 5 éves, lányom, Trudi 3 éves. Imádom őket, néha meg megörülök tőlük, de ez így normális. Egy nap általában a reggeli rohanással kezdődik, elvisszük őket az oviba, aztán én hazajövök és megpróbálom a felfordulást rendbe tenni, főzni, mosni, stb. Meg azon gondolkodni, hogy miről is írjak. Persze az internetezés is belefér.
– A mottód: Anya vagyok, háziasszony vagyok, feleség vagyok, ergo spórolok. Hogy lehet összeegyeztetni ezt a négy dolgot? Van-e titkos recept vagy csak próbálkozni lehet, hogy minél kevesebb konfliktussal sikerüljön?
Néha skizofrén állapot, de ezt minden anya tudja, mert néha több akar lenni, mint anya, mondjuk nő, vagy csak feleség, vagy csak anya, szóval a megfelelő arányokat nehéz megtalálni, mert van, hogy egyik szerep a másik mögé szorul és onnan elő akar törni. Néha kitörök, aztán lenyugszom, nem könnyű még magamnak sem velem. Nekem legtöbbet Ibsen Nórája segített, tudom, hülyén hangzik, de onnan tudom a szerepeimet a helyére tenni és helyén kezelni. Néha jó lenne csak magamra költeni, nézem a prospektusokat, minden vágyam egy piros csizma, de aztán inkább a gyerekekre költöm. Van csizmám, nem nőtt a lábam, na jó, gyerekszülés után igen, de nem kell nekem mindig újat venni, jó az, ami van. Majd ha egyszer nagyon gazdag leszek, lesz egy piros csizmám, de ugye akkor kell egy piros táska is. Egyszer mentem egy nagy bevásárlóközpontban, egyedül voltam, ott volt a csizma és akkor elszorult a szívem, hogy bárcsak meg tudnám venni. Régen, amikor nem voltak gyerekek, tuti megvettem volna, aztán meg az jutott eszembe, hogy hány olyan van, aki meg tudja venni a csizmát, de neki senki nem mondja azt, hogy “Anyu, szeretlek”. Szóval így nyugtattam meg magam.
– Kérlek, mesélj kicsit a lakásodról. Hogy néz ki? Hogy van berendezve?
Van egy lakásunk Budapesten (fele a banké), és bérelünk egyet itt, Németországban. Csalódást fogok okozni, mert nem valami nagy csoda! Itt konkrétan úgy néz ki minden, mintha félbehagyták volna. Még nem volt pénzünk kanapéra, van egy fotelünk és egy felfújhatós matracunk a nappaliban, a tv a földön, ami immár nagykorúvá cseperedett, 18 éves. A nappali berendezését még 5 doboz dobja fel. A ruhásszekrényünk is félig kész, ugyanis ajtókra már nem volt pénzünk. Majd szépen sorban minden lesz. Lényeg, hogy konyha van, tudok főzni. Van egy ebédlőasztalunk, székeink, meg ágyaink, a többi meg majd jön. Hiába vagyok rák, de én így is elvagyok, szégyen nem szégyen, egy a lényeg: szeressük egymást, a többi meg csak cicoma. Azért mondom, mert nagyanyámnak gyönyörű lakása volt, tele régi bútorokkal és nekünk sohasem volt szabad ráülni szakadt lepedőtakarás nélkül. A perzsaszőnyegen a szalonban nem szabadott ennünk, mert lemorzsázzuk. Én megfogadtam, hogy a bútor értem van és a kényelmemért, nem érdekel, ha dzsuvás lesz, vagy karcolódik, azért van!
– Mik az általad kifejlesztett, kitalált kedvenc praktikák? Hogy jutott eszedbe pl. kólával vécét takarítani?
Nézegettem a netet, „unalmas óráimban, vagy megosztanak velem néhány jó praktikát és akkor óriási vágyat érzek arra, hogy ezt én is kipróbáljam. Időm mint a tenger, hiszen otthon vagyok. Egy kedves hozzászóló megírta, hogy a kóla odaégett edény tisztítására is kitűnő. Azt még nem próbáltam, de ha leégetek egy edényt, akkor majd mindenképpen megteszem.
– Egészséges – nem egészséges: mi a véleményed? Te mennyire figyelsz ezekre a dolgokra? A spórolás sajnos nem feltétlenül esik egybe az egészségessel, nehéz mindkét szempontot egyszerre tartani, nem?
Egészséges nem egészséges, most erre mit írjak, igazat? Igazat írok, a kevesebb sokszor több. Ha az ember csak egyszer megnézi, hogy mikre költött feleslegesen, abból egy csomó egészséges dolgot vehetett volna. Télen nem kell paradicsomot enni, meg paprikát! Másrészt nézzük már meg, mit csináltak nagyanyáink. Mosószappannal mosni nem egészségtelen, de a sok vegyszert magunkra kenni, meg a lakásra, az! Ecetet használni nem egészségtelen, csak büdös, de más vegyszer is az! Mosószódát használni zsíroldó helyet olcsó, egyszerű és nem egészségkárosító. Én alig használok vegyszert, sőt semmit, tudod mennyit lehet spórolni ezzel? Sokat! Háziszappannal fürdeni nem egészségtelen. Heti menüt csinálok idény zöldségekkel, gyümölcsökkel. Ha hangya módjára nyáron gondoskodunk a télről, már megint spóroltunk. Nem én találom ám fel a spanyol viaszt, nagyanyáink is ezt tették, de most a rohanó világban erre nincs idő, vagy inkább lusták vagyunk megtenni, mert hát ki szeret 40 fokban baracklekvárt főzni. Én sem, de megcsináltuk anyóssal. Az eredmény meg magárét beszél.
– Sokan megijednek a házimunkától. Neked van valami tuti tipped, hogyan lehet elviselhetővé, akár szórakoztatóvá tenni?
Nem tudok, én is utálom a házimunkát. Két gyerek mellett meg rohadt értelmetlennek tartom, mondtam is a férjemnek, hogy figyu, délelőtt összepakoltam, láttad. A válasz: NEM. Megígértem neki, hogy legközelebb lefényképezem, hogy megmaradjon az utókornak a rend képekben. Másik nagyanyám szavait idézném: ott, ahol csak a papok táncolnak. Ő rengeteg időt fordított ránk, mind a négy unokája ott volt nála, nyáron ott is aludtunk. Segítettünk főzni, tudok is, 18 évesen már én főztem a vasárnapi ebédet.
Mondjuk, amióta kipróbáltam a csoda fürdőtisztító szeremet, azóta szeretek fürdőszobát takarítani, csak befújok vele mindent, kirohanok a fürdőszobából, mert olyan büdi, hagyom állni, aztán a zuhannyal szépen lemosom, felmosok és már kész is, tényleg 10 perc.
Vagy nagy felfedezésem a mikroszálas kendő, ezzel ablakot pucolni álom, nem kell hozzá mosószer, nem folyik, csöpög, stb. Csak a rongy, és már kész is.
A ruhák elpakolására még nem találtam ki semmit, attól hülyét kapok, de most már ott is rendszer van, úgy hajtogatok mindent össze, ahogy megy a szekrénybe, ez egyik gyerek pólója, pulóvere, nadrágja, zoknija, gatyája, az a másiké, ez az enyém, ez a férjé. Utána könnyebb a szekrénybe elpakolni.
Vasalás közben stand up comedyt nézek a youtube-on, nem is vettem észre, hogy 12 inget pikk-pakk kivasaltam, de aki utál vasalni, annak ott a vasalás nélküli ing, csak felakasztja és ennyi. Én imádom ezeket.
Főzni szeretek, heti menüt készítek, az alapján írom össze, hogy mit kell venni és egyszer megyek a boltba egy héten. Nem idegölő menüket főzök, hanem olyat, ami egy óra alatt kész van. Igaz, amikor a gyerekem nem eszi meg, amit főztem, akkor nagyon ideges leszek, de ez van, majd másnap megeszi.
– Mióta blogolsz?
2011. május 14. óta.
– Mi motivál leginkább a posztolásban?
Megosszam másokkal, hogy ezt tényleg meg lehet csinálni és még sikerélményt is nyújt, meg együtt csinálni jobb, mint egyedül. Nem szeretném, ha szenvedés lenne a spórolás. A spórolástól mindenkit kiráz a hideg, holott a spórolással egyben tudatosak is leszünk. Tudatosan tervezünk, ismerjük a költségeinket. Ha tudatosak vagyunk, nem sodródunk az árral, ha kijövünk a hónap végén, akkor még büszkék is leszünk magunkra, hogy milyen ügyik voltunk, ha félre tudunk tenni, az meg az álom. Jók az olyan visszajelzések, hogy amióta olvaslak máshogy látom a dolgokat, már megérte, nem magamért (persze az én hiúságomat is legyezgeti), hanem, hogy éljen, lehet máshogy is gondolkodni, nem csak mindig panaszkodni.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Igen, olvasok, de amíg nem kezdtem el blogolni nem is értettem, hogy az mire jó! Magyarok közül szeretem Otthon édes öko otthont, aztán Kifli és levendulára és Mosolyka blogjára most találtam rá. Ökoanyut is olvasom. Nagy kedvencem volt Lustanyu, akit személyesen is ismerek. Külföldi oldalakban pedig a legnagyobb kedvencem One Good Thing by Jillie. És nem blog, de ötletadó oldal a pinterest! Szuper dolgok vannak rajta, köztük a kólás vécépucolás is.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Emlékszem Ökoanyu a Nők Lapjában leírta a blogom címét. Aznap korán megvettem a Nők Lapját és belelapoztam, amióta elkezdett cikket írni Réka, mindig az volt az első, hogy elolvassam, és megtaláltam benne a blogom címét, hát ugráltam örömömben. Aztán amikor az nlcafe megkeresett, hogy legyek a kiemelt bloggere. Akkor úgy éreztem, hogy igen, a spórolás nem trendi, de tegyük azzá. A legjobban pedig azok a levelek, hozzászólások motiválnak, hogy köszi, mióta Téged olvaslak mindent máshogy látok. Hát kell ennél több?! Szerintem nem, ettől én is szárnyalok és újabb és újabb dolgokat találok ki.
Szeressük egymást, a többi meg csak cicoma
2012 október 22. | Szerző: Cafeblog
Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Schwerlihovszki Annamária, az AnyaSpórol blog szerzője.
– Mesélj magadról, hogyan telnek a mindennapjaid? Mivel foglalkozol, hol éltek?
Nő , anya, feleség. Ez vagyok én. Jelenleg itt élünk Dél-Németországban, férjem 4 éves szerződést kapott a cégétől. Én jelenleg háztartásbeli vagyok, ami naponta 4 óra szabad időt jelent, mert itt délben kell a gyerekekért menni az oviba. Fiam, Vendi 5 éves, lányom, Trudi 3 éves. Imádom őket, néha meg megörülök tőlük, de ez így normális. Egy nap általában a reggeli rohanással kezdődik, elvisszük őket az oviba, aztán én hazajövök és megpróbálom a felfordulást rendbe tenni, főzni, mosni, stb. Meg azon gondolkodni, hogy miről is írjak. Persze az internetezés is belefér.
Néha skizofrén állapot, de ezt minden anya tudja, mert néha több akar lenni, mint anya, mondjuk nő, vagy csak feleség, vagy csak anya, szóval a megfelelő arányokat nehéz megtalálni, mert van, hogy egyik szerep a másik mögé szorul és onnan elő akar törni. Néha kitörök, aztán lenyugszom, nem könnyű még magamnak sem velem. Nekem legtöbbet Ibsen Nórája segített, tudom, hülyén hangzik, de onnan tudom a szerepeimet a helyére tenni és helyén kezelni. Néha jó lenne csak magamra költeni, nézem a prospektusokat, minden vágyam egy piros csizma, de aztán inkább a gyerekekre költöm. Van csizmám, nem nőtt a lábam, na jó, gyerekszülés után igen, de nem kell nekem mindig újat venni, jó az, ami van. Majd ha egyszer nagyon gazdag leszek, lesz egy piros csizmám, de ugye akkor kell egy piros táska is. Egyszer mentem egy nagy bevásárlóközpontban, egyedül voltam, ott volt a csizma és akkor elszorult a szívem, hogy bárcsak meg tudnám venni. Régen, amikor nem voltak gyerekek, tuti megvettem volna, aztán meg az jutott eszembe, hogy hány olyan van, aki meg tudja venni a csizmát, de neki senki nem mondja azt, hogy “Anyu, szeretlek”. Szóval így nyugtattam meg magam.
– Kérlek, mesélj kicsit a lakásodról. Hogy néz ki? Hogy van berendezve?
Van egy lakásunk Budapesten (fele a banké), és bérelünk egyet itt, Németországban. Csalódást fogok okozni, mert nem valami nagy csoda! Itt konkrétan úgy néz ki minden, mintha félbehagyták volna. Még nem volt pénzünk kanapéra, van egy fotelünk és egy felfújhatós matracunk a nappaliban, a tv a földön, ami immár nagykorúvá cseperedett, 18 éves. A nappali berendezését még 5 doboz dobja fel. A ruhásszekrényünk is félig kész, ugyanis ajtókra már nem volt pénzünk. Majd szépen sorban minden lesz. Lényeg, hogy konyha van, tudok főzni. Van egy ebédlőasztalunk, székeink, meg ágyaink, a többi meg majd jön. Hiába vagyok rák, de én így is elvagyok, szégyen nem szégyen, egy a lényeg: szeressük egymást, a többi meg csak cicoma. Azért mondom, mert nagyanyámnak gyönyörű lakása volt, tele régi bútorokkal és nekünk sohasem volt szabad ráülni szakadt lepedőtakarás nélkül. A perzsaszőnyegen a szalonban nem szabadott ennünk, mert lemorzsázzuk. Én megfogadtam, hogy a bútor értem van és a kényelmemért, nem érdekel, ha dzsuvás lesz, vagy karcolódik, azért van!
– Mik az általad kifejlesztett, kitalált kedvenc praktikák? Hogy jutott eszedbe pl. kólával vécét takarítani?
Nézegettem a netet, „unalmas óráimban, vagy megosztanak velem néhány jó praktikát és akkor óriási vágyat érzek arra, hogy ezt én is kipróbáljam. Időm mint a tenger, hiszen otthon vagyok. Egy kedves hozzászóló megírta, hogy a kóla odaégett edény tisztítására is kitűnő. Azt még nem próbáltam, de ha leégetek egy edényt, akkor majd mindenképpen megteszem.
– Egészséges – nem egészséges: mi a véleményed? Te mennyire figyelsz ezekre a dolgokra? A spórolás sajnos nem feltétlenül esik egybe az egészségessel, nehéz mindkét szempontot egyszerre tartani, nem?
Egészséges nem egészséges, most erre mit írjak, igazat? Igazat írok, a kevesebb sokszor több. Ha az ember csak egyszer megnézi, hogy mikre költött feleslegesen, abból egy csomó egészséges dolgot vehetett volna. Télen nem kell paradicsomot enni, meg paprikát! Másrészt nézzük már meg, mit csináltak nagyanyáink. Mosószappannal mosni nem egészségtelen, de a sok vegyszert magunkra kenni, meg a lakásra, az! Ecetet használni nem egészségtelen, csak büdös, de más vegyszer is az! Mosószódát használni zsíroldó helyet olcsó, egyszerű és nem egészségkárosító. Én alig használok vegyszert, sőt semmit, tudod mennyit lehet spórolni ezzel? Sokat! Háziszappannal fürdeni nem egészségtelen. Heti menüt csinálok idény zöldségekkel, gyümölcsökkel. Ha hangya módjára nyáron gondoskodunk a télről, már megint spóroltunk. Nem én találom ám fel a spanyol viaszt, nagyanyáink is ezt tették, de most a rohanó világban erre nincs idő, vagy inkább lusták vagyunk megtenni, mert hát ki szeret 40 fokban baracklekvárt főzni. Én sem, de megcsináltuk anyóssal. Az eredmény meg magárét beszél.
– Sokan megijednek a házimunkától. Neked van valami tuti tipped, hogyan lehet elviselhetővé, akár szórakoztatóvá tenni?
Nem tudok, én is utálom a házimunkát. Két gyerek mellett meg rohadt értelmetlennek tartom, mondtam is a férjemnek, hogy figyu, délelőtt összepakoltam, láttad. A válasz: NEM. Megígértem neki, hogy legközelebb lefényképezem, hogy megmaradjon az utókornak a rend képekben. Másik nagyanyám szavait idézném: ott, ahol csak a papok táncolnak. Ő rengeteg időt fordított ránk, mind a négy unokája ott volt nála, nyáron ott is aludtunk. Segítettünk főzni, tudok is, 18 évesen már én főztem a vasárnapi ebédet.
Mondjuk, amióta kipróbáltam a csoda fürdőtisztító szeremet, azóta szeretek fürdőszobát takarítani, csak befújok vele mindent, kirohanok a fürdőszobából, mert olyan büdi, hagyom állni, aztán a zuhannyal szépen lemosom, felmosok és már kész is, tényleg 10 perc.
Vagy nagy felfedezésem a mikroszálas kendő, ezzel ablakot pucolni álom, nem kell hozzá mosószer, nem folyik, csöpög, stb. Csak a rongy, és már kész is.
A ruhák elpakolására még nem találtam ki semmit, attól hülyét kapok, de most már ott is rendszer van, úgy hajtogatok mindent össze, ahogy megy a szekrénybe, ez egyik gyerek pólója, pulóvere, nadrágja, zoknija, gatyája, az a másiké, ez az enyém, ez a férjé. Utána könnyebb a szekrénybe elpakolni.
Vasalás közben stand up comedyt nézek a youtube-on, nem is vettem észre, hogy 12 inget pikk-pakk kivasaltam, de aki utál vasalni, annak ott a vasalás nélküli ing, csak felakasztja és ennyi. Én imádom ezeket.
Főzni szeretek, heti menüt készítek, az alapján írom össze, hogy mit kell venni és egyszer megyek a boltba egy héten. Nem idegölő menüket főzök, hanem olyat, ami egy óra alatt kész van. Igaz, amikor a gyerekem nem eszi meg, amit főztem, akkor nagyon ideges leszek, de ez van, majd másnap megeszi.
– Mióta blogolsz?
2011. május 14. óta.
– Mi motivál leginkább a posztolásban?
Megosszam másokkal, hogy ezt tényleg meg lehet csinálni és még sikerélményt is nyújt, meg együtt csinálni jobb, mint egyedül. Nem szeretném, ha szenvedés lenne a spórolás. A spórolástól mindenkit kiráz a hideg, holott a spórolással egyben tudatosak is leszünk. Tudatosan tervezünk, ismerjük a költségeinket. Ha tudatosak vagyunk, nem sodródunk az árral, ha kijövünk a hónap végén, akkor még büszkék is leszünk magunkra, hogy milyen ügyik voltunk, ha félre tudunk tenni, az meg az álom. Jók az olyan visszajelzések, hogy amióta olvaslak máshogy látom a dolgokat, már megérte, nem magamért (persze az én hiúságomat is legyezgeti), hanem, hogy éljen, lehet máshogy is gondolkodni, nem csak mindig panaszkodni.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Igen, olvasok, de amíg nem kezdtem el blogolni nem is értettem, hogy az mire jó! Magyarok közül szeretem Otthon édes öko otthont, aztán Kifli és levendulára és Mosolyka blogjára most találtam rá. Ökoanyut is olvasom. Nagy kedvencem volt Lustanyu, akit személyesen is ismerek. Külföldi oldalakban pedig a legnagyobb kedvencem One Good Thing by Jillie. És nem blog, de ötletadó oldal a pinterest! Szuper dolgok vannak rajta, köztük a kólás vécépucolás is.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Emlékszem Ökoanyu a Nők Lapjában leírta a blogom címét. Aznap korán megvettem a Nők Lapját és belelapoztam, amióta elkezdett cikket írni Réka, mindig az volt az első, hogy elolvassam, és megtaláltam benne a blogom címét, hát ugráltam örömömben. Aztán amikor az nlcafe megkeresett, hogy legyek a kiemelt bloggere. Akkor úgy éreztem, hogy igen, a spórolás nem trendi, de tegyük azzá. A legjobban pedig azok a levelek, hozzászólások motiválnak, hogy köszi, mióta Téged olvaslak mindent máshogy látok. Hát kell ennél több?! Szerintem nem, ettől én is szárnyalok és újabb és újabb dolgokat találok ki.
Oldal ajánlása emailben
X