Ha tele lesz a lakás, kezdem elölről
2012 november 12. | Szerző: Cafeblog
Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Venczel Klaudia, a Saját Otthon Projekt blog szerzője.
– A blogod jelmondata: Egy álom – Az első saját otthon. Tényleg egy álom vagy azért ez változik az idő előrehaladtával?
Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy nem csak egy álom! Röpke egy éven belül sikerült lakhatóvá varázsolnunk és nagyon szeretjük az otthonunkat.
– Hogy halad a berendezése? A blogbejegyzéseid alapján úgy látszik, jól. Ötlet mindig van, de honnan jön ennyi?
Mindig fókuszálok egy megvalósítandó projektre, sokat gondolok rá például a buszon és általában egyszer csak összeáll a kép a fejemben.
– A férjed mit szól, amikor hazaér és a falon lóg a napközben elkészült monogramos falikép? A férfiak általában idegbajt kapnak az ilyesmitől.
Szerencsés vagyok, mert a férjem is nagyon kreatív és szeret alkotni. A nagyobb dolgokat én megálmodom, a férjem pedig megtervezi, hogy hogyan lehet megvalósítani. Végül közösen befejezzük az „unalmas” estéken vagy hétvégéken. Azt viselte nehezen, hogy nem tudtam sokáig dönteni a nappaliba és az étkezőbe tervezett lámpákról. Nem szerette már nézegetni a csonkról lógó villanykörtéket.
– Melyik ötletedre vagy a legbüszkébb?
A legbüszkébb a saját magunk készítette lámpákra vagyok: az olvasólámpára, az állólámpára és a nagy zöld salátalámpára. Nagyon jól sikerült szerintem még a raklapkanapénk, ami az erkélyünk dísze.
– Általában mennyi időt vesz igénybe, míg az ötlet kézzel fogható formát kap? Melyiket volt a legnehezebb elkészíteni?
Nagyon változó, mert vannak olyan ötleteim, amiket még az ötlet születésének napján muszáj elkészítenem. A következő csoportba tartoznak azok, amelyek pár napon belül testet öltenek. A legutolsó csoportba tartoznak az olyanok, amik fejben már legalább fél éve megvannak, de még nem jutottunk el a megvalósításához. Ilyen például a nappaliba tervezett 3D-s falikép, a gyerekszobai gardrób és az előszobaszekrény. Több olyan projektünk is volt, ami közben úgy éreztük, hogy még egyszer nem állnánk neki. Természetesen, amikor elkészültek, akkor már imádtuk. Egyedül a fényképtartó az, aminek szerintem semmi pénzért nem állnánk neki ismét.
– Mi lesz, ha már nem lesz egy milliméternyi hely sem a lakásban?
Ezt a kérdést már magamnak is feltettem párszor. Lehet, hogy ez az oka annak, hogy pár dolog befejezését úgy halogatjuk. Általában azzal szoktam nyugtatgatni magam, hogy akkor kezdem elölről, mert addigra úgyis megunom a mostani állapotot. Ugyanakkor az egyik barátnőm már jelentkezett is, hogy akkor folytassuk az ő lakásukkal.
– Mióta blogolsz?
Tavaly szeptemberben költöztünk be a lakásunkba és már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy blogot kellene írnom. Megszállt az ihlet és úgy éreztem, hogy ezeket az ötleteket másokkal is meg szeretném osztani. Végül a bátorságot október 24-ére sikerült összeszednem hozzá és akkor írtam az első bejegyzésem.
– Mi motivál leginkább a posztolásban?
Minél többen megismerjék az általam készített dolgokat és kedvet kapjanak ők is a megvalósításukhoz.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Rengeteg külföldi és hazai lakberendezéssel kapcsolatos blogot olvasok napi rendszerességgel. Azokat szeretem igazán, amelyek egyediek, más oldalról közelítenek meg egy adott témát vagy azokat, amelyek saját kezük munkájának gyümölcseit osszák meg az emberekkel.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Nagyon jólesett, amikor a Caféblogtól megkerestetek, hogy tetszik nektek a blogom. Szeretem, hogy sokan fordulnak tanácsért hozzám bizonyos lakberendezési vagy dekor kérdésben.
Aki nem képes alkalmazkodni, egyedül marad
2012 november 5. | Szerző: Cafeblog
Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Dr. Illés Blanka, a Se Veled blog szerzője.
– A posztjaid minőségéből is látszik, hogy szakember vagy. Mit csinálsz pontosan?
Családjogi ügyvéd vagyok, első sorban válóperekkel foglalkozom. Az utóbbi öt évben kiemelt területe az irodámnak a nemzetközi családjog, így a praxis egy jó része nemzetközi vonatkozású ügyekből áll.
– Előfordul, hogy a blogod miatt, privátban is fordulnak hozzád problémákkal?
Nem jellemző. Én azt hiszem, ebből a szempontból az ügyvéd nagyon hasonlít az orvosra, a legtöbben azzal keresnek meg, hogy egy korábbi ügyfelem ajánlott nekik. Mivel családjogi ügyekben az ügyvéd és az ügyfél szorosan együttműködik, ezért nekem is fontos, hogy adott ügyfelet ki ajánlotta be nekem – tehát ez egy kétoldalú kérdés, ahol fontos a kölcsönös bizalom, amit egy jó ajánlás mindkét oldalon megalapoz.
– Egyre többen mondják manapság, hogy nem divat házasodni. Te mit gondolsz a házasság intézményéről, mint olyanról?
Konzervatív vagyok ebben a kérdésben. Hiszek abban, hogy az ember páros létre teremtetett, és ennek a házasság intézménye megfelelő keretet ad. Téved, aki azt hiszi, hogy az élettársi kapcsolat kevesebb kötöttséggel jár – az egyik posztomban pont ezt elemezgettem. Manapság a fogyasztói társadalomban az “én megérdemlem” szemlélet a divat, ami nehezen összeegyeztethető egy házasság fenntartásához és egy gyermek felneveléséhez szükséges értékrenddel – hiszen mindkettő rengeteg alkalmazkodást és lemondást követel. Én viszont látom, hogy hosszú távon ez a szemléletmód megbosszulja magát, és aki nem képes alkalmazkodni, az egyedül marad.
– Egy válóperes ügyvéd van-e annyira pszichológus is, hogy ha úgy látja, megpróbálja lebeszélni a válásról a párt?
Én erre minden alkalommal kísérletet teszek. A több mint egy évtizedes tapasztalat, azt hiszem hitelt ad annak az észrevételemnek, hogy ha a házaspár azt a pénzt és energiát amit a válásba belerak, inkább párterápiába és a kapcsolat helyre állítására fordítaná, akkor sokkal kevesebb válás lenne. Illúziókba ringatja magát az, aki azt hiszi, hogy a problémáinak a többsége a válással megszűnik, és utána élhet boldogan. A válás nagyon megviseli a gyermekeket, rengeteg energiát fog felemészteni, hogy helyre álljon a lelki világuk. Emellett a feleket a gyermekeik nagyon hosszú időn keresztül összekötik, így a viták pont ugyan úgy fennmaradnak, mint együttélés idején. Anyagilag pedig mindenkit nagyon hátrányosan érint a válás, hiszen ugyanakkora bevételből a válás után két háztartást kell fenntartani. Nagyon kevés olyan esettel találkozom, ahol az életközösség megszakítása tényleg elengedhetetlen, és az egyetlen megoldás.
– Gyors szakmai kérdés: van-e még ún. békítő tárgyalás és ha igen, milyen eredményességgel működik.
Igen létezik, és magam még soha nem láttam, hogy eredményes lenne. Ennek ellenére van bíró, aki nem csak formalitásként tartja meg a békéltető tárgyalást, hanem valóban kísérletet tesz a felek kibékítésére, én ezt helyes gyakorlatnak tartom, és tudom, hogy előfordul, amikor sikerrel is járnak.
– Hogyan viselkedik egy átlag szülő, ha bejön a képbe a válás? Hogyan viselkedik az átlag gyerek?
A szülők kétségbe vannak esve, fel kell dolgozniuk a veszteséget, meg kell birkózniuk a haraggal vagy a bűntudattal – attól függően, hogy melyikük tett pontot a kapcsolat végére. A legtöbb gyermeken pedig nem látszik semmi az elején. Jó néhány hónap kell, amire látható tünetei vannak a szüleik között dúló háborúnak – többnyire borzasztóan elkezdenek ragaszkodni az egyikhez, mert félnek, hogy ha már az egyiket elveszítették, akkor nehogy a másik is eltűnjön. Nagyobb gyerekek pedig nyíltan szembe szállnak az elköltözött szülővel, többnyire nem akarnak hozzá menni kapcsolattartásra, még beszélni sem akarnak vele igazán.
– Mióta blogolsz? Mi motivál leginkább a posztolásban?
Hosszú évek óta fontosnak tartom a közvélemény formálását, nem csak a bloggal, hanem cikkekkel, konferenciákkal is. Magyarországon nincs kultúrája a válásnak, mindenki a saját szülei, barátai, kollégái válását tekinti mintának – rosszabb esetben pedig a hollywood-i filmeket. Pedig jobb lenne, ha egy kapcsolat megromlásakor nem az ügyvédhez vezetne a felek első útja, hogy hogyan lehetne lépéselőnybe kerülni, és jól kicsinálni a másikat. Sokkal inkább a pszichológusok felé kellene venni az irányt, megpróbálni megmenteni a kapcsolatot, és ha nem megy, akkor is legalább annyit nyernek a felek, hogy a párterápián megtanítják őket egymással kommunikálni, hogy a gyermekeik felnevelése érdekében képesek legyenek egy hatékony együttműködésre. El lehet úgy válni, hogy a gyermek nem veszíti el az egyik szülőt, és továbbra is számíthat mindkettőjük szeretetére és odafigyelésére.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Sajnos erre nincs időm, rengeteget dolgozom, a szabadidőmet pedig 100%-ig a családomra fordítom.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Amikor az egyik bírósági tárgyaláson a bíró a blogomban kifejtett elveket idézte. Borzasztó büszke vagyok arra, hogy a szakma figyelemmel kíséri ezt a blogot, mert a legtöbb posztomat komoly előkészület előzi meg. Amellett, hogy a véleményemet leírom, törekszem arra, hogy szakmailag is olyat tegyek le az asztalra, ami használható, hasznosítható.
Arra várnak, hogy kiöntsük a szívünket
2012 október 29. | Szerző: Cafeblog
Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: R. Kövér Balázs, az Angyali Segítség blog szerzője.
– Hogyan kezdődött nálad az angyalkártyák iránti vonzalom? Volt valami különleges élményed, ami miatt elkezdtek érdekelni az angyalok?
Az egész akkor kezdődött, amikor teljesen véletlenül a kezembe került Doreen Virtue Angyali Útmutatás című könyve. Szó szerint azért olvastam bele, mert nem volt más kéznél. Akkoriban már évek óta asztrológiával foglalkoztam, de az angyalok addig egyáltalán nem érdekeltek, az ő világukra úgy gondoltam, mint egy misztikus mesevilágra. És hogy teljesen őszinte legyek, nem igazán hittem az angyalos könyvek hitelességében sem. Szó szerint azzal az elhatározással nyitottam ki a könyvet, hogy csak néhány oldalt olvasok belőle, mert addig sem unatkozom majd. Arra számítottam, hogy pár oldal alatt kiderül számomra, hogy mennyire hiteltelen az egész angyalkommunikáció. Ehhez képest pár oldallal később lenyűgözve olvastam a sorokat, és az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy megtaláltam az utamat. Megtaláltam a módszert, amivel segíteni szeretnék az embereknek. Még a kötet felénél sem tartottam, amikor megrendeltem az összes Doreen Virtue könyvet az interneten. Amire a végére értem a könyvnek megfogalmazódott bennem egy kérés: „Kedves Angyalok, ha valóban léteztek, és ha nekem valóban angyalterápiával kell foglalkoznom, akkor adjatok nekem egy jelet: szervezzetek meg nekem egy interjút Doreennel.” Három hónappal később ott ültem Doreen Virtuval szemben, remegő térdekkel, úgy hogy szinte semmit sem kellett érte tennem. Szinte „házhoz hozták” az angyalok: eljött Budapestre előadást tartani, de ezt én hónapokkal korábban nem is sejtettem. Az első angyalkártyámat is akkor vettem, hogy legyen mit dedikáltatnom a találkozás emlékére. Az igazán nagy meglepetés azonban csak az interjú után ért. Beültem Doreen magyarországi workshopjára, ahol ő a több száz résztvevőt megkérte egy gyakorlatra: egy idegen angyalait kellett megnéznünk meditációban és megpróbáltunk üzenetet közvetíteni az angyalok és a társunk között. Az esélytelenek teljes nyugalmával ültem ott. Talán ennek köszönhető, hogy olyan pontos üzenetet sikerült átadnom társamnak, amely mind szakmai, mind magánéleti ügyekben arra a két kérdésre tartalmazott választ, amelyeken ő rágódott aznap.
– Hol lehet ezt a mesterséget tanulni? Te mivel foglalkozol?
Itt dolgozom a „szomszédban”, a Nők Lapja Café asztrológusa vagyok. A napi horoszkópért, a napi mantráért és a hétvégi szerelmi horoszkópért felelek, ezek mellett gyakran írok spirituális témájú cikkeket is. Az angyalterápiát és az angyalkártya olvasást Doreen Virtue egyik tanítványától Mayer Andreától tanultam. Most pedig Doreen egyik távoktatásában veszek részt, a héten készítem el az utolsó írásbeli házi feladatot. Egészen vicces érzés, amikor magyar idő szerint hajnalban odaül az ember a számítógép elé, hogy részt vegyen az aktuális angyaltarot workshopon, és közben tudod, hogy a világ összes tájáról egyszerre vannak jelen az „éterben” az angyalkártyák iránt érdeklődők. Persze mindig méltatlankodom a késői időpont miatt.
– Szerveztek angyalmeditációs esteket is. Mi történik ilyenkor pontosan?
Vezetett meditációk segítségével ismerkedünk meg az angyalokkal, az angyalbirodalommal. A meditációk mindig egy-egy témakör köré összpontosulnak, egy-egy élethelyzet megoldásában segítenek. Nemrég az őrangyalunkkal ismerkedtünk meg, a héten az elengedéssel foglalkozunk, de lesz még ebben a hónapban gyógyító meditáció Rafael arkangyallal, és az előző életekkel is foglalkozunk majd. A meditációk előtt és után is beszélgetünk. Jó érzés látni, hogy a meditáció előtt a résztvevők tele vannak kérdésekkel, kicsit zárkózottak, a gyakorlat után pedig kinyílnak, csillogó szemmel mesélik az élményeiket. Örülök, hogy a résztvevőknek segíthetek az első angyalos élményeik megtapasztalásában.
– Tényleg van mindenkinek egy őrangyala? Hogyan találja meg? Magától is meg tudja találni valaki a sajátját?
Tényleg van. Sőt! Nemcsak egy. Legalább két angyal mindig ott van mindannyiunk mellett, de gyakran négy-öt angyal is segít bennünket. A legjobb pedig az az egészben, hogy nem kell „megtalálnunk” őket mert mindig itt vannak mellettünk. Most is ott vannak az olvasó mellett és csak arra várnak, hogy megszólítsa őket, kiöntse nekik a szívét, elmondja a kéréseit, és aztán figyelje meg a válaszokat, engedje be szívébe az angyali szeretetet, hallgassa meg az angyali útmutatást. Fontos tudni, hogy az angyalok nem avatkozhatnak bele a szabad akaratunkba, ezért hiába tudják, mire lenne pontosan szükségünk, nem segíthetnek, addig, amíg erre nem kérjük meg őket.
– Mi a tapasztalat? Hogy áll ehhez a dologhoz egy átlagember? Hókuszpókusznak tartja vagy hisz benne?
A napokban kaptam egy levelet egy műszaki területen dolgozó barátomtól, aki ateistának vallja magát. Teljesen magától értetődően írt arról, hogy letöltött egy angyalkártya app-ot a telefonjára, és nemcsak ő kap pontos válaszokat a kérdéseire, de már a tesójának is segítettek a kártyák. Azt látom, hogy a környezetemben előbb-utóbb mindenki nyitottá válik az angyalokra, pedig tényleg nem győzködök senkit sem, csak magától értetődő természetességgel és őszintén mesélek a saját élményeimről. No meg persze látják a változást, azt, hogy mennyivel kisimultabb és boldogabb vagyok, amióta angyalokkal foglalkozom. Azt tapasztalom, hogy mindenkinek rengeteg kérdése van az angyalokról. Ha egy társaságban kiderül, hogy mivel foglalkozom, azonnal kapok száz nagyon praktikus kérdést. Ha elmegyek egy buliba előbb-utóbb azt veszem észre, hogy körém gyűlt egy társaság és angyalos gyorstalpalót tartok éppen.
– Mi a helyzet a pokollal és az angyalokkal?
Az az érzésem, a poklot mi magunk teremtjük magunknak itt a Földön. Az angyalok nagyon sokat segíthetnek nekünk, hogy elkerüljük ezt a poklot és megtaláljuk a boldogságunkat, a lelki békénket és a mennyországot.
– Mióta blogolsz?
2010-ben indítottam egy asztrológia blogot, ezen a címen. Ezen eleinte napi horoszkópok, egyéb elemzések voltak, de akkoriban még újságíró voltam, aki rendelkezik egy asztrológiai diplomával. Amióta átfordultak az arányok, és a horoszkópírás lett a munkám nagyobbik része, lassan elsorvadt az a blog. Már hónapok óta nem frissült. Az Angyali Segítség is azért indult, hogy legyen egy olyan blogom, ami nem a csillagokkal foglalkozik.
– Mi motivál leginkább a posztolásban?
Az olvasói visszajelzések. Az Angyali Segítség facebook oldalán és e-mailben naponta kapok olyan visszajelzéseket, hogy az aznapi poszt segített valakinek. A napi angyalkártya pont azt az üzenetet fogalmazta meg, amire napok óta szüksége volt az olvasónak. Ilyenkor szoktam érezni, hogy érdemes naponta posztolni és érdemes hallgatnunk az angyalok tanácsaira.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Elég sok gasztroblogot nézegetek, főleg ahhoz képest sokat, hogy nem főzök. Rengeteg utazós blogot is olvasok. Ezek közül az abszolút kedvencem a Repül a Varázsszőnyeg. Zsófit, a sztyuvit nem ismerem személyesen, de nagyon szeretem a humorát, ami átsüt a bejegyzéseken, és persze kicsit irigykedem is titokban, hogy szinte minden nap a Föld más pontján ébredhet. Meg persze jópofa dolog bekukucskálni az írásain keresztül a repülésnek abba a részébe, ahova utasként nem láthatnék be.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Az olvasói visszajelzéseket már említettem. A másik a blog közösségformáló ereje, egyre többen vagyunk a facebookon akik az angyalokról beszélgetünk. Persze igyekszem mindig valami izgalmasat csinálni, ami miatt érdemes követni az Angyali Segítséget. Most azt találtam ki, hogy karácsonyig összehozunk közösen az olvasókkal egy angyalbazár rovatot: összegyűjtjük, hogy hol, milyen angyalszobrok kaphatóak. Így aki szeretne venni egy angyalt magának vagy ajándékba, az otthon megnézheti, melyik boltba érdemes indulnia, és mennyi pénzt kell magával vinnie.
Szeressük egymást, a többi meg csak cicoma
2012 október 22. | Szerző: Cafeblog
Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Schwerlihovszki Annamária, az AnyaSpórol blog szerzője.
– Mesélj magadról, hogyan telnek a mindennapjaid? Mivel foglalkozol, hol éltek?
Nő , anya, feleség. Ez vagyok én. Jelenleg itt élünk Dél-Németországban, férjem 4 éves szerződést kapott a cégétől. Én jelenleg háztartásbeli vagyok, ami naponta 4 óra szabad időt jelent, mert itt délben kell a gyerekekért menni az oviba. Fiam, Vendi 5 éves, lányom, Trudi 3 éves. Imádom őket, néha meg megörülök tőlük, de ez így normális. Egy nap általában a reggeli rohanással kezdődik, elvisszük őket az oviba, aztán én hazajövök és megpróbálom a felfordulást rendbe tenni, főzni, mosni, stb. Meg azon gondolkodni, hogy miről is írjak. Persze az internetezés is belefér.
– A mottód: Anya vagyok, háziasszony vagyok, feleség vagyok, ergo spórolok. Hogy lehet összeegyeztetni ezt a négy dolgot? Van-e titkos recept vagy csak próbálkozni lehet, hogy minél kevesebb konfliktussal sikerüljön?
Néha skizofrén állapot, de ezt minden anya tudja, mert néha több akar lenni, mint anya, mondjuk nő, vagy csak feleség, vagy csak anya, szóval a megfelelő arányokat nehéz megtalálni, mert van, hogy egyik szerep a másik mögé szorul és onnan elő akar törni. Néha kitörök, aztán lenyugszom, nem könnyű még magamnak sem velem. Nekem legtöbbet Ibsen Nórája segített, tudom, hülyén hangzik, de onnan tudom a szerepeimet a helyére tenni és helyén kezelni. Néha jó lenne csak magamra költeni, nézem a prospektusokat, minden vágyam egy piros csizma, de aztán inkább a gyerekekre költöm. Van csizmám, nem nőtt a lábam, na jó, gyerekszülés után igen, de nem kell nekem mindig újat venni, jó az, ami van. Majd ha egyszer nagyon gazdag leszek, lesz egy piros csizmám, de ugye akkor kell egy piros táska is. Egyszer mentem egy nagy bevásárlóközpontban, egyedül voltam, ott volt a csizma és akkor elszorult a szívem, hogy bárcsak meg tudnám venni. Régen, amikor nem voltak gyerekek, tuti megvettem volna, aztán meg az jutott eszembe, hogy hány olyan van, aki meg tudja venni a csizmát, de neki senki nem mondja azt, hogy “Anyu, szeretlek”. Szóval így nyugtattam meg magam.
– Kérlek, mesélj kicsit a lakásodról. Hogy néz ki? Hogy van berendezve?
Van egy lakásunk Budapesten (fele a banké), és bérelünk egyet itt, Németországban. Csalódást fogok okozni, mert nem valami nagy csoda! Itt konkrétan úgy néz ki minden, mintha félbehagyták volna. Még nem volt pénzünk kanapéra, van egy fotelünk és egy felfújhatós matracunk a nappaliban, a tv a földön, ami immár nagykorúvá cseperedett, 18 éves. A nappali berendezését még 5 doboz dobja fel. A ruhásszekrényünk is félig kész, ugyanis ajtókra már nem volt pénzünk. Majd szépen sorban minden lesz. Lényeg, hogy konyha van, tudok főzni. Van egy ebédlőasztalunk, székeink, meg ágyaink, a többi meg majd jön. Hiába vagyok rák, de én így is elvagyok, szégyen nem szégyen, egy a lényeg: szeressük egymást, a többi meg csak cicoma. Azért mondom, mert nagyanyámnak gyönyörű lakása volt, tele régi bútorokkal és nekünk sohasem volt szabad ráülni szakadt lepedőtakarás nélkül. A perzsaszőnyegen a szalonban nem szabadott ennünk, mert lemorzsázzuk. Én megfogadtam, hogy a bútor értem van és a kényelmemért, nem érdekel, ha dzsuvás lesz, vagy karcolódik, azért van!
– Mik az általad kifejlesztett, kitalált kedvenc praktikák? Hogy jutott eszedbe pl. kólával vécét takarítani?
Nézegettem a netet, „unalmas óráimban, vagy megosztanak velem néhány jó praktikát és akkor óriási vágyat érzek arra, hogy ezt én is kipróbáljam. Időm mint a tenger, hiszen otthon vagyok. Egy kedves hozzászóló megírta, hogy a kóla odaégett edény tisztítására is kitűnő. Azt még nem próbáltam, de ha leégetek egy edényt, akkor majd mindenképpen megteszem.
– Egészséges – nem egészséges: mi a véleményed? Te mennyire figyelsz ezekre a dolgokra? A spórolás sajnos nem feltétlenül esik egybe az egészségessel, nehéz mindkét szempontot egyszerre tartani, nem?
Egészséges nem egészséges, most erre mit írjak, igazat? Igazat írok, a kevesebb sokszor több. Ha az ember csak egyszer megnézi, hogy mikre költött feleslegesen, abból egy csomó egészséges dolgot vehetett volna. Télen nem kell paradicsomot enni, meg paprikát! Másrészt nézzük már meg, mit csináltak nagyanyáink. Mosószappannal mosni nem egészségtelen, de a sok vegyszert magunkra kenni, meg a lakásra, az! Ecetet használni nem egészségtelen, csak büdös, de más vegyszer is az! Mosószódát használni zsíroldó helyet olcsó, egyszerű és nem egészségkárosító. Én alig használok vegyszert, sőt semmit, tudod mennyit lehet spórolni ezzel? Sokat! Háziszappannal fürdeni nem egészségtelen. Heti menüt csinálok idény zöldségekkel, gyümölcsökkel. Ha hangya módjára nyáron gondoskodunk a télről, már megint spóroltunk. Nem én találom ám fel a spanyol viaszt, nagyanyáink is ezt tették, de most a rohanó világban erre nincs idő, vagy inkább lusták vagyunk megtenni, mert hát ki szeret 40 fokban baracklekvárt főzni. Én sem, de megcsináltuk anyóssal. Az eredmény meg magárét beszél.
– Sokan megijednek a házimunkától. Neked van valami tuti tipped, hogyan lehet elviselhetővé, akár szórakoztatóvá tenni?
Nem tudok, én is utálom a házimunkát. Két gyerek mellett meg rohadt értelmetlennek tartom, mondtam is a férjemnek, hogy figyu, délelőtt összepakoltam, láttad. A válasz: NEM. Megígértem neki, hogy legközelebb lefényképezem, hogy megmaradjon az utókornak a rend képekben. Másik nagyanyám szavait idézném: ott, ahol csak a papok táncolnak. Ő rengeteg időt fordított ránk, mind a négy unokája ott volt nála, nyáron ott is aludtunk. Segítettünk főzni, tudok is, 18 évesen már én főztem a vasárnapi ebédet.
Mondjuk, amióta kipróbáltam a csoda fürdőtisztító szeremet, azóta szeretek fürdőszobát takarítani, csak befújok vele mindent, kirohanok a fürdőszobából, mert olyan büdi, hagyom állni, aztán a zuhannyal szépen lemosom, felmosok és már kész is, tényleg 10 perc.
Vagy nagy felfedezésem a mikroszálas kendő, ezzel ablakot pucolni álom, nem kell hozzá mosószer, nem folyik, csöpög, stb. Csak a rongy, és már kész is.
A ruhák elpakolására még nem találtam ki semmit, attól hülyét kapok, de most már ott is rendszer van, úgy hajtogatok mindent össze, ahogy megy a szekrénybe, ez egyik gyerek pólója, pulóvere, nadrágja, zoknija, gatyája, az a másiké, ez az enyém, ez a férjé. Utána könnyebb a szekrénybe elpakolni.
Vasalás közben stand up comedyt nézek a youtube-on, nem is vettem észre, hogy 12 inget pikk-pakk kivasaltam, de aki utál vasalni, annak ott a vasalás nélküli ing, csak felakasztja és ennyi. Én imádom ezeket.
Főzni szeretek, heti menüt készítek, az alapján írom össze, hogy mit kell venni és egyszer megyek a boltba egy héten. Nem idegölő menüket főzök, hanem olyat, ami egy óra alatt kész van. Igaz, amikor a gyerekem nem eszi meg, amit főztem, akkor nagyon ideges leszek, de ez van, majd másnap megeszi.
– Mióta blogolsz?
2011. május 14. óta.
– Mi motivál leginkább a posztolásban?
Megosszam másokkal, hogy ezt tényleg meg lehet csinálni és még sikerélményt is nyújt, meg együtt csinálni jobb, mint egyedül. Nem szeretném, ha szenvedés lenne a spórolás. A spórolástól mindenkit kiráz a hideg, holott a spórolással egyben tudatosak is leszünk. Tudatosan tervezünk, ismerjük a költségeinket. Ha tudatosak vagyunk, nem sodródunk az árral, ha kijövünk a hónap végén, akkor még büszkék is leszünk magunkra, hogy milyen ügyik voltunk, ha félre tudunk tenni, az meg az álom. Jók az olyan visszajelzések, hogy amióta olvaslak máshogy látom a dolgokat, már megérte, nem magamért (persze az én hiúságomat is legyezgeti), hanem, hogy éljen, lehet máshogy is gondolkodni, nem csak mindig panaszkodni.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Igen, olvasok, de amíg nem kezdtem el blogolni nem is értettem, hogy az mire jó! Magyarok közül szeretem Otthon édes öko otthont, aztán Kifli és levendulára és Mosolyka blogjára most találtam rá. Ökoanyut is olvasom. Nagy kedvencem volt Lustanyu, akit személyesen is ismerek. Külföldi oldalakban pedig a legnagyobb kedvencem One Good Thing by Jillie. És nem blog, de ötletadó oldal a pinterest! Szuper dolgok vannak rajta, köztük a kólás vécépucolás is.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Emlékszem Ökoanyu a Nők Lapjában leírta a blogom címét. Aznap korán megvettem a Nők Lapját és belelapoztam, amióta elkezdett cikket írni Réka, mindig az volt az első, hogy elolvassam, és megtaláltam benne a blogom címét, hát ugráltam örömömben. Aztán amikor az nlcafe megkeresett, hogy legyek a kiemelt bloggere. Akkor úgy éreztem, hogy igen, a spórolás nem trendi, de tegyük azzá. A legjobban pedig azok a levelek, hozzászólások motiválnak, hogy köszi, mióta Téged olvaslak mindent máshogy látok. Hát kell ennél több?! Szerintem nem, ettől én is szárnyalok és újabb és újabb dolgokat találok ki.
Normális életet élek, hókuszpókuszok nélkül
2012 október 11. | Szerző: Cafeblog
Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: Németvölgyi-Nagy Renáta, a Horoszkópelemzés blog szerzője.
– A kérdés adja magát: mi a csillagjegyed? 
Szűz
– Mi az, amit a legjobban és legkevésbé szeretsz a saját jegyedben?
Legjobban talán a lényeglátást szeretem, és amit legkevésbé…hm, ez fogós kérdés. Néha olyan jó lenne tudni jobban kifejezni az érzelmeket, és nem annyira józannak maradni.
– A bemutatkozásodból kiderül, a civil életben is asztrológusként dolgozol. Mióta foglalkozol ezzel és mi a szakterületed?
A civil életben csak részben dolgozom asztrológusként, főállásban nyolc éve dolgozom vezető beosztásban ügyfélszolgálati területen, így azt gondolom, hogy sok mindenre kaptam rálátást, és tapasztaltam meg más típusú kihívásokat is. 2002-ben kezdtem az asztrológiai tanulmányaimat. Az iskolát befejezve, ami négy év volt, elkezdtem a gyakorlatban is használni a tanultakat. Az asztrológiának elsősorban a személyiség és az önismereti oldalát találtam vonzónak, és ehhez később értelemszerűen hozzá jöttek a párkapcsolati elemzések (szinasztria), hiszen komoly tükröt és a fejlődési lehetőségeket mégiscsak a párkapcsolatok jelentik.
– Az asztrológus, mint hétköznapi ember: hogyan képzeljük ezt el? A családtagok, barátok horoszkópját elkészíted időről-időre? Megnézed az első randi előtt, kedvező-e a csillagok állása?
Teljesen normális hétköznapi életet élek, hókuszpókuszok nélkül. A családtagok, barátok kíváncsiságát természetesen ki szoktam elégíteni, de már pontosan tudják, hol van a határ. Nagyon hálás vagyok, ha a találkozások alkalmával nemcsak a horoszkópjukról kell beszélgetnünk, és arról, hogy mi fog velük történni, hanem minden más egyébről is. Egy időben, igen, megnéztem randik előtt a csillagok állását is, megtörténik-e csoda. Önmagunkra nehéz rálátni. Viszont a főiskolán nagy hasznát vettem, ki tudtam választani a megadott vizsganapok közül, mikor a legkedvezőbbek a bolygóállások, és így viszonylag könnyedén lediplomáztam.
– Sztárok horoszkópját is elemzed. Volt valaki, akiről megváltozott a véleményed az elemzés során? Megkedvelted, esetleg antipatikussá vált?
Ha valaki nekem nem szimpatikus, az sosem a horoszkópja miatt van, de a horoszkópján keresztül könnyebb megérteni mit miért tesz. Whitney Houston halálakor írtam talán az első komolyabb elemzést. Ezután kaptam egy felkérést sztárhoroszkópok írására, és valóban, néhány külföldi sztár horoszkópjáról írtam egy-két bejegyzést. De ez viszonylag hamar le is csengett, mert számomra egy képlet személyesen kel életre, úgyhogy várom Johnny Deppet szerettel. Amit én egyébként még tapasztaltam, hogy az embereket ugyan érdekli a sztárok élete, de a saját maguké ennél sokkal jobban. Vannak kedvenc sztárjaim, akiket továbbra is nyomon követek, elemzek és kíváncsian figyelem a sorsuk alakulását. Ilyen például Roger Federer, akinek meg szoktam nézni a horoszkópját egy US Open előtt, hogy érdemes-e éjszaka fennmaradni.
– Azt írod: az előítéletek miatt asztrológusnak lenni kihívás. Mit értesz előítéletek alatt? A horoszkóp csupán trendi, de nem veszik komolyan, nem a helyén kezelik?
Az asztrológiát rengeteg vád éri, hogy nem tudomány, mert nincs bizonyítva. Ismer valaki olyan tudományt, amivel a jövő száz százalékban megjósolható?
Vannak, akik azt gondolják, hogy az asztrológia hit kérdése, pedig ez nem egy vallási irányzat, hogy hinni kellene benne, hanem a tapasztalatok bizonyítják, hogy működik. Az asztrológus tendenciákra hívja fel a figyelmet és nem jós, hogy megmondja, mi fog történni velünk. Nem szabad egyenlőséget tenni a napi/heti sajtó horoszkópok és az egyéni sorsokat vizsgáló asztrológus közé, utóbbi a személy pontos születési időpontjára felállított képletet veszi alapul. Valóban, az utóbbi időben trendi lett, és egyre többen mernek önmagukkal szembenézni, szeretnék megérteni, mi miért történik körülöttük, bennük, azonban akik megrekednek a kíváncsiság szintjén, csalódni fognak. Ezért gondolom azt, hogy bár az asztrológia rendkívül népszerű, nem mindenkinek való.
– Mióta blogolsz?
Ilyen formán egy éve kezdtem el. Előtte másfél évig jelentek meg cikkeim egy másik női portálon, és amikor ott megszűnt a horoszkópos rovat, ismertem fel, hogy tulajdonképpen szeretek írni, és ezért saját honlapot indítottam, a horoszkopelemzes.hu-t.
– Mi motivál leginkább a posztolásban?
Kezdetben az, hogy az asztrológiát érhetőbb nyelvre fordítsam. Miközben írtam a bejegyzéseket, rájöttem, hogy ha nem tudok egyszerűen fogalmazni, akkor hogyan is tudnám átadni a gondolataimat másoknak a tanácsadások során. Így aztán nekem is nagy segítség, amikor elmélyedek jobban egy-egy témában, és megpróbálom más szemszögéből is körüljárni. Izgalmas felfedezés ez nekem is, magamról is többet tudok meg, de mégsem rólam szól. Jó elbújni a cikkek mögé, mert az is én vagyok.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
Többnyire nemzetközi asztrológiával foglalkozó blogokat olvasok, nyugatit, védikusat egyaránt, utóbbit két éve tanulom. Nem rég akadtam Pam Carruters blogjára, aki nyugati és védikus asztrológus is egyben. A két rendszer használata külföldön ez már egyáltalán nem ritka.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogoláshoz kötődik?
Talán az, amikor megkerestetek, hogy legyek blogger az nlcafén. Hónapokig tartott a telefonos egyeztetés, hogy majd találkozzunk személyesen és a főszerkesztőnek is be szeretnétek majd mutatni. Mondtam, hogy jó, nem gond, itt vagyok a második emeleten, bármikor le tudok sétálni az első emeletre, ahol a szerkesztőségetek van, mert hogy egy épületben dolgozunk. Utólag derült ki, hogy látásból már ismertük is egymást.
Már nem csodabogár nőként néznek rám
2012 november 19. | Szerző: Cafeblog
Tíz kérdés – tíz válasz. Aki válaszol: László Ágnes, a Kislány, nagy foci blog szerzője.
– A futball nem az a kifejezetten női sportág. Hogy kerültél vele kapcsolatba?
Gyermekkoromban édesapámmal gyakran jártunk ki a helyi csapat meccseire és a tévében minden hétvégén focit néztünk. A ’94-es amerikai vb hajnali mérkőzésein együtt virrasztottunk. Azt hiszem, innen a lelkesedés. Ma pedig már a párommal nézem a meccseket.
Teljesen magával ragadott a sportág, már tízéves korom óta olvasom a napi sajtót, az internet elterjedésével pedig már nem is naprakész, hanem percrekész vagyok. Szeretem felvértezni magam rengeteg információval, egyszerűen szórakoztat, érdekel a téma.
– Mi a véleményed a női futballról? Mostanában egyre népszerűbb, talán elismertebb is a férfiak körében. Sokan azt mondják, a német vagy az amerikai válogatott ronggyá verne sok első osztályú férficsapatot. Össze lehet hasonlítani a kettőt szerinted? Te kipróbálnád magad élesben vagy esetleg már meg is tetted?
A női foci tényleg egyre népszerűbb. A 2011-es németországi vb izgalmas meccseket hozott és az olimpián is voltak jó mérkőzések. Az olimpiai döntőt több mint 80 ezer néző drukkolta végig a Wembley-ben. Én már a ‘99-es, Egyesült Államokban rendezett világbajnokságot is követtem, képes voltam hajnalban felkelni a meccsekért. Az amerikai női válogatott azóta nagy kedvencem.
Ami az összehasonlítást illeti: a fizikai adottságok miatt nem lehet összevetni a férfi és a női focit. Viszont az tény, hogy egy-két női meccs színvonala és irama meghaladja a magyar NB I.-es mérkőzésekét. Én az általános iskolában játszottam utoljára a srácokkal. Elég jól ment, de az idő előrehaladtával érezhetővé vált a fiúk fizikai fölénye, s már nem mertem beállni közéjük.
– Mit szólnak a férfiak, amikor tudatosul bennük, hogy te bizony rendesen képben vagy a témával kapcsolatban?
Általában nagyon meglepődnek. Megtörtént eset, hogy egyszer az egyik beszélgetőpartnerem egy üveg méregdrága bort ejtett ki a kezéből a meglepetés hatására. Akik régebb óta ismernek, azoknak már természetes a tájékozottságom. Úgy érzem, már nem csodabogár nőként, hanem sima szurkolótársként beszélgetnek velem.
– Van kedvenc csapatod? Mi alapján választottad őket?
A hazai csapatok közül a Fradi a kedvencem, a zöld-fehérek iránti rajongás családi hagyomány nálunk. Nyolc éves korom óta drukkolok nekik. A külföldi klubok közül a 90-es évek végén meg voltam őrülve a Juventusért. A Vialli, Ravanelli, Baggio, Zidane, Del Piero fémjelezte zebrákért. Majd a Manchester United lopta be magát a szívembe. A legendás ’99-es BL-döntőn már nekik drukkoltam. Azt csodálom bennük, hogy soha nem adják fel, mindig felállnak a padlóról. Képesek hihetetlen fordításokra, ez idén is így van. Emellett az állandóság, a stabilitás is szimpatikus. Sir Alex Ferguson munkája csodálatra méltó, már 26 éve ül a csapat padján, de mindig képes a megújulásra.
– Szoktál kijárni meccsekre? Hogyan szurkolsz?
Itthon Fradi meccsekre és a válogatott találkozóira szoktam kijárni. Nincs semmi különleges szurkolási technikám, hacsak az nem számít annak, hogy a 90 perc végére általában berekedek. De a tévé és az internet segítségével ipari mennyiségben falom a focit. Múlt szombaton például reggelire egy kis ausztrál ligát fogyasztottam Del Pieróval, ebédre angolos Premier Leauge volt, vacsorára pedig spanyol bajnokság. És még éjszakára is belefért egy amerikai bajnoki! Az álmom az, hogy egyszer a helyszínen szurkolhassak a kedvenc csapatomnak, a Manchester Unitednek az Old Traffordon, az Álmok Színházában.
– Mit szólnak a barátnőid ehhez a hobbihoz?
Egy picit már őket is sikerült megfertőznöm a foci szeretetével. Sokakat magával ragad ez a játék, ha kicsit is nyitnak felé. Csak félre kell tenni azokat a sztereotípiákat, melyek szerint a foci csak a fiúknak való. Persze a barátnőim meggyőzésekor nem jött rosszul, hogy futkároznak jóképű focisták is a világ futballpályáin.
– Ha választhatnál, ki lenne az a futballista, akivel beülnél egy kávéra, és miért?
A magyarok közül Vincze Ottóval. Szívesen beszélgetnék vele a Bajnokok Ligája élményeiről és a külföldi tapasztalatairól. A külföldi játékosok közül David Beckhammel kávéznék szívesen, de nem a sármja miatt, hanem azért, mert nagyon közvetlen, barátságos embernek tűnik. Az Olimpia előtt sok időt töltött a szurkolókkal és látszólag nagyon kedves volt velük.
– Olvasol blogokat? Ha igen, van kedvenc blogod vagy bloggered?
A párom oldalát rendszeresen olvasom. Ugyanis neki is megvan a saját focis blogja, a Jenkifoci. Ahogy a blog címe is mutatja, ez az amerkai labdarúgásról szól. Az Egyesült Államok a világ talán leggyorsabban fejlődő futballnemzete, nagyon érdekes követni a felemelkedését.
Ezen kívül rendszeresen olvasom a Futballsznob nevezetű oldal írásait. De érdekes témákat találok a Guardian brit újság internetes kiadásának blogfelületén is.
Amikor pedig nem focis oldalakat bújok, akkor el tudok veszni a mozis blogokban is, a film ugyanis a másik nagy szerelmem.
– Mi volt a legemlékezetesebb élményed, ami a blogodhoz, a blogoláshoz kötődik?
Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam már, írásban és szóban egyaránt. Talán közhelyesen hangzik, de tényleg igaz, hogy minden egyes üzenet nagyon boldoggá tesz.
De a legnagyobb élményem talán az volt, hogy a blognak köszönhetően kétszer is behívtak a Digi Sport csatorna reggeli műsorába, ahol Szombathy Pál műsorvezetése mellett a színész Kállóy Molnár Péterrel, illetve a sportriporter Egri Viktorral beszélgethettem. Óriási élmény volt. Nagyon jól éreztem magam. A legutóbbi nagy elismerés pedig ez az interjú, amit most épp készítesz velem, illetve az, hogy a Cafeblog csapatának tagja lehetek. Megtiszteltetés a kiemelt figyelem, főleg egy nőknek szóló oldaltól. Ez is igazolja mindazt, amit már korábban mondtam: ez a sportág nemtől függetlenül bárkit magával ragadhat.
Oldal ajánlása emailben
X